Szerző

Turi Dénes

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 856 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. szeptember 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Turi Dénes

Egy lélek pillanatképe

Ülök az erkélyen eme csendes, hűvös éjjelen,
Nézve egy csillagot, melynek szépsége végtelen.
Csend honol mindenfele, mintha megállt volna az idő,
Az utcán egy magányos ember, boldogságot kereső.

Az éjszakát csak néhány gyertya fénye töri meg,
Ez ad kis meleget, vigaszt egy ember zavaros lelkének.
Nézem a gyertya fényének táncoló, könnyed játékát,
Talán így keresve a szívnek, léleknek megnyugvását.

Nézem újra a csillagot, melynek ragyogása magával ragad
Lelkem szállna felé, mely a szabadság szeretetéből fakad.
Testem elernyed, lelkem szárnyal messze-messze az ég felé,
Itthagyva e zord, őszintétlen világot ha tehetné.

De jön egy ésszerű, határozott, erős gondolat
Az élettől kapott sok szépet és jót nincs mi lerombolhat.
Menekülni, elbújni önmagunk és a világ elől nem szabad
Ha így teszünk, a múltunk sebe újra és újra felszakad.

Életünket végigkíséri a boldogság-szomorúság, nevetés-sírás
Magányon, csalódáson, fájdalmon felülkerekedni egy kihívás.
Minden rosszban van valami jó is, ez nem egy tévhit,
Szeresd aki megérdemli, de ne becsülj le, ne nézz le senkit!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom