Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 247 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 575 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. június 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (16)

Ross Satyr

Méretarány

Naptáradban százegy évet gyorsan hajtsál át,
tölts egy viszkit, s képzeld azt, hogy világóceán,
melynek hideg hullámait szántja egy Titán.
Biztos vagy, hogy akarsz bele még egy jégkockát?
Nem a méret, ami fontos, inkább az arány,
egy egysejtű világában órjás mindahány.

Most tizenkét esztendőnyit lapozz vissza csak,
egy mezőn két zsenge fűszál tör az ég iránt.
Cserebogár nekik repül, szárnya húsba szánt,
s akárcsak az Ikertornyok, földre omlanak.
Nem a méret, ami fontos, inkább az arány:
a kozmoszból mind a kettő csupán egy parány.

Térj most vissza napjainkba, éld az életed,
találj rá az Egyetlenre, tedd meg boldogan
azt, ami a hódításhoz hatalmadba` van.
Virágzik és gyümölcsöt hajt - csak épp` nem neked.
Nem a méret, ami fontos, inkább az arány:
kőfalon túl, karnyújtásra él a furcsa lány...

A méretarány módosításához használd a Zoom In ill. Zoom Out funkciót

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2013. augusztus 15. 07:40

Zoltán: Örülök az értékelésednek. Nem olvastam vissza a korábbi megszólalásokat itt a szöveg alatt, de alighanem említettem, hogy ez a szöveg nem hetekig, hónapokig érlelődött, hanem nagyon gyorsan összeállt, amint az első versszak záró sorpárja megvolt.

tzoldav2013. augusztus 15. 01:10

remek :-)

Ross(szerző)2013. június 16. 13:24

Anikó: Köszönöm a gratulációt. A legtöbb versszöveg egyetlen kósza gondolatból virágzik ki (vagy lesz kóróvá), én itt próbáltam is megosztani, hogy ez a fenti miből alakult ki és miért éppen ilyenné. Érdekes a példád a hangyabolyról. Én néha azon gondolkozom el, mennyire csodálatos, hogy aznap reggel is elindultak a buszok, kinyitottak a boltok, elvitték vagy elküldték a gyerekeket iskolába, és így tovább. Hogy mi az a közös irányító erő, amely ráveszi szinte az összes embert, hogy bárhogyan is alakult az előző napja, hajlandó legyen másnap megkezdeni egy alighanem pontosan ugyanolyant.

nefelejcs2013. június 16. 11:33

Kedves Ross!
Elgondolkodtató a versed, s hiteles példákkal igazolod a mondanivalód lényegét.
Hasonló gondolatok nekem is megfordulnak a fejemben.
Csak egy példa: amikor a kertben rábukkanok egy hangyabolyra,
azt mindig megcsodálom. A nyüzsgést, a ''dolgozók'' szervezett
munkáját. S ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy '' fentről''
ugyanez a kép látható róluk emberekről. Sürgés-forgás, nyüzsgés, ami maga az élet.
Gratulálok a versedhez, szeretettel: Anikó

Ross(szerző)2013. június 16. 08:40

Joe: Igazad van, esett szó a versről is, a hátteréről is elbeszélgettünk. Örülök, hogy Te is benéztél és hogy tetszett.

fabijoe2013. június 16. 07:18

Itt alant mindenki sok mindent elmondott már erről a versről, jó magad is hozzátetted prózában, amit gondoltál. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy ez a versed is tetszik.

Ross(szerző)2013. június 15. 15:05

Irénke: Nem tegnap volt, hogy összefutottunk az egyik - már nem is emlékszem igazán, melyik - közös oldalon. Volt idő és alkalom rá, hogy kitapasztald, milyenféle szövegek összekészítésében találom a legtöbb szórakozást a magam számára (és, ha sikerül, egy kis szórakoztatást az olvasóknak). Jól eső szavakkal jellemezted, ami ezek szerint megfog téged bennük, mert ezek kidomborítására valóban igyekszem is.

Ami a Titanicot illeti: ilyen hasonlóságokat bárki megláthat, ha kedveli az olyan italokat, amelyekben nem zavaró a jégkocka. Valahol korábban málnaszörpről írtam, hát azt kéretik a költői szabadság számlájára írni... alighanem más folyadék volt az valójában. :)

haaszi2013. június 15. 13:39

Verseidben legtöbbször, a kifejezésmódon túl, a szellemes ötlet fog meg, és a számos, sokszor rejtett utalás. Olyan jó, amikor rájövök, mi is van elbújtatva...! A verseid mindig elszórakoztatnak. Gratulálok ehhez is... nagyon jó a Titanicos utalás is...:)))

Ross(szerző)2013. június 14. 09:25

Szickey: Örülök, hogy észlelted a „publikálási aktivitásom” feléledését, mert így alkalmam van elmondani, hogy a mostanában megjelenő szövegeknek csak elenyésző része új termék. Nagyobbik részük „lepárlás” útján keletkezik azokból a jóval terjedelmesebb történetekből, amelyeket az eddig megjelent két kötetben gyűjtöttem össze, és amelyekről e kötetek ismertetője tudatja, hogy célzottan készültek, olyan nyersanyagként, amely megfelelő tömörítés után nyeri majd el többé-kevésbé végleges formáját. Ezt igyekszem Megjegyzésként alájuk biggyeszteni.

A „humorotthonkát” büszkén vállalom. Ezeknek a daraboknak az olvasásához nem kell nagyestélyit vagy szmokingot ölteni (ami engem illet, amúgy is „no smoking”), zsinóros mentét meg végképp nem. Remélhetően nem kell hozzájuk értelmező szótár sem. Megemlítesz némi oktató célzatot is; nem tévedsz, bár remélem, hogy a célközönség nem köthető korhatárhoz.

Olvasatodban a második versszak képezi a struktúra vázát, és természetesen megkíséreltem ebből a közelítésből olvasni. Talán a szöveg keletkezési körülményeinek megosztásával tudnék reagálni.

Az ötlet egy forró nyári napon született, amikor málnaszörpöt töltöttem egy bóléspohárba és beletettem egy jégkockát (ez még szándékos volt). Azután beleesett egy szúnyog is. Ez már véletlen volt, legalább is az én világomban; a szúnyog szándékát nem ismertem. Akkor gondoltam arra, hogy a szúnyog szemével nézve az a jégkocka akkora lehet, mint a jéghegy a Titanic számára. Ez a versszak hamar megvolt, de persze kevésnek láttam egy vershez.

Logikusan jött a folytatás, amelyről tudtam, hogy az előzőnek az ellentéte lesz: valami hatalmas Lény szempontjából mond el két másik eseményt, ugyanakkor összeköti az első strófával az ezres nagyságrendű áldozattal járó katasztrófa.

A harmadik versszak olyan módon képezi le az első kettőnek a lényegét, hogy ott csupán egyetlen ember érintett, a halálesetek száma zéró, mégis életre szóló katasztrófaként éli meg a történteket. Ráadásul ez a megítélése nem is fog változni többé, hiszen nem volt alkalma megismerni szíve vágyott hölgyét a keserű mindennapokban, otthonkában, rikácsolva, ráncosodva …

Ennyi lett volna a történet, elnézést a terjedelemért. Kérem életművem majdani elemzőjét, hogy ennek a versnek a recenziójáért járó jogdíját utalja át jogutódom számlájára.

Ross(szerző)2013. június 14. 09:07

János: Örülök a kapcsolat felelevenedésének és a messze révedő gondolataink között észlelt részleges egybeeséseknek. Tetszenek a felidézett szövegrészleteid, a parányi és óriási közötti (néha látszólagos) ellentét lényegét leíró összevetésekkel, a találó oximoronokkal. A Te közelítésed emelkedettebb, de ugyanazt a gondolatsort láttatja.

Törölt tag2013. június 13. 23:27

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2013. június 13. 22:55

Laci: Köszönöm a szíves gratulációdat.

Gyuri: Köszönöm a kedvező megítélésedet; megsúgom, ezt most egy kicsit sietve hoztam össze, farigcsálhattam volna még.

Kinga: Einstein? Nagy kópé volt az öreg, és meglehet, jó zenész lehetett volna... Szerintem hatalmasakat kacag rajtunk, akik iszonyatosan félreértjük a munkásságát.

Lotte: A mértékegységeket az ember találta ki. És igaz, hogy például a kilométer a centiméternek százezerszerese, mégsem mondhatjuk egyikre sem, hogy ''kicsi'' vagy ''nagy'', mert - ahogy írod - attól függ, hogy az egysejtűt kérdezzük-e a dologról, vagy a Galaxist.

Schmidt_Aladar2013. június 13. 22:46

Tetszik ez a filozófiai boncolgatás. Mikro-makro-ember egyenlő végtelen. Gratulálok!
Engem is sokszor foglalkoztatott a gondolat:

Helyünk a világban, bolygó vagy virágmag,
Végtelen nyílik képzeletünk szirmában:
...
sejt egy szervben, mely Andromeda messzeség,
egy más értelemvilág szemlencse végén,
vagy
atom naprendszerünk egy tejútnyi bányában,
hol ősrobbantók neutront gyorsítanának?
A szellem gazdag fekete lyukán,
utazhat bármely képtelen arány.:)

Harmatlotte2013. június 13. 19:09

Ja, és akárhonnan nézem, kedvenc!
:)

Harmatlotte2013. június 13. 19:09

Attól függ, honnan nézzük... Igen, a méret nem lényeg, a tartalom a fő... (értsd átvitten a 2. tagmondatot! ;) )

gypodor2013. június 13. 18:48

Tetrszik a versed! Határozottan jó! Gratulálok. Gyuri

Kicsikinga2013. június 13. 17:50

Szerintem Einstein, most örömmel bólintana, és nem öltené ki a nyelvét!
No, ezt nem állíthatom teljes bizonyossággal, ugyanis Tőle minden kitelik!

maki67672013. június 13. 14:26

Gratulálok szép versedhez./szívvel/
Tisztelettel:László

Ross(szerző)2013. június 13. 13:16

Erika: A rímelést említed és ennek kapcsán föltűnt nekem valami. Minden strófámban az első négy sor: ölelkező (rím). A két záró sor pedig: páros (rím). A harmadik fajta, a kereszt (-rím) hiányzik. Ez akár lehet egy párkapcsolat története is, amelyet nem szentesít templomi esküvő.

A rímek minősége pedig elkerülhetetlenül hol ilyen, hol olyan. Meglehet, hogy ennél a szövegnél több gondot lehetett volna fordítani az utómunkálatokra. A címkék között az elütést javítottam, köszi.

Csegő, Laci, Enikő: Köszönöm a látogatást és a gratulációt.

D.Eniko2013. június 13. 09:54

Egyedi, nagyon jó vers!

Gratulálok!:)

fiddler2013. június 13. 09:16

Nagggyon jó!
Üdv: Laci

Pera762013. június 13. 09:04

És azt csak kérdem: a címkéknél mi az a hatrsoros. :)

cseg762013. június 13. 08:54

Hát igen a méret relatív dolog...
Jó vers! Tetszik! gratulálok!

Pera762013. június 13. 08:32

Én a rímelésed találom - hm - kissé tán félresikerülteknek. Tőled ilyent nem is láttam. Azt kell hinnem: szándékos és rejtett mondanivalója van. Ámbár a tévedés lehetőségével is élhetek. Mert lehet, van benne valami logika, rend, szépség, újdonság, csak én nem ismerem fel...
A méretarányosság fogalmára ez is utalás? :)

Ross(szerző)2013. június 13. 07:33

Kedves Látogatók, örülök, hogy közületek a legfrissebbek már átrágták magukat a fenti filozófiai értekezésen. Mióta világ a világ (tényleg: vajon mióta?), létezik a specifikus vita, hogy vajon fontos-e a méret. Nagyjából egyetértés van abban, hogy ruha és cipő vásárlásakor fontos. Egyéb területek szakértői között megoszlanak a vélemények. Sokan gondolják például, hogy ha egy férfinak nagy autója van, akkor ... több helyet foglal el a parkolóban.

Sanyi, baranmara: Köszönöm a gratulációt, a területen a kutatást folytatom.

Marianna: Igazad van, az ember ne lapozgasson-forgatgasson összevissza, elég naponta egyet (már persze ha naponkénti naptára van).

Albert: Mivel tanácsomat megfogadva kipróbáltad a zoom-olást, meggyőződhettél az alapigazságról: a méret változhat, az arány viszont örök! :)

szalokisanyi12013. június 13. 07:09

Gratulálok! Üdvözletem: Sanyi

mezeimarianna2013. június 13. 04:57

ok...:))tanácsod megfogadom és nem lapozok forgatok:))

baramara2013. június 12. 23:17

Nagyon tetszett, ötletes, remek vers! :))
Gratulálok!

maxika2013. június 12. 22:05

Én már'' zoom-oltalak''
Üdv:
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom