Brachfeld Judit

Búcsúvers édesapámnak

Szomorúan zeng most a templomi harang,
s szívünkben hirtelen csak üresség marad.
Hisz búcsút kell vennünk egy csupa szív embertől,
ki szívét-lelkét adta, s kit az Élet meggyötört.
Hiányozni fognak a beszélgetések,
s eszünkbe jutnak fájón a szebbnél-szebb emlékek.
Kirándulás, kártyázás, matek házi feladat,
bolondozás, tükörtojás, s megannyi szülinap.
Azt tartja egy buta mondás: "Anya csak egy van",
de számunkra mindkét szülő pótolhatatlan!
Köszönet azért, ha nehéz volt is, de felneveltetek minket,
s anyukánkkal együtt voltál 26 boldog évet.
Sokáig senkivel haragot nem tartottál,
s mikor mi már feladtuk, te mindig reményt adtál.
Ha még egyszer láthatnám gyönyörű szemedet,
melybe anno anyukám beleszeretett.
Ha még egyszer hallhatnám bársonyos hangodat,
talán elmúlna félelmem szinte egy perc alatt.
Látod ím összegyűlt az egész család,
s érted mondanak el most minden egyes imát.
Tekints le ránk fentről, s vigyázd minden léptünk,
s ne feledd, hogy mindannyian nagyon szeretünk.