Borzasztóan szeretlek!
Édesanyám,
Meg sem érdemellek téged,
Én sosem adtam semmit néked...
Te mindig csak adtál és adtál,
Folyton vigyáztál rám.
Ha rossz döntést hoztam,
Te visszarántottál.
Ha jó döntést hoztam,
Utamon hagytál.
Nem tagadom, hogy rossz voltam,
De te még így is szereted a lányodat.
Most oly üresnek érzem magam.
Nincs bennem más, mint megbánás.
Remélem egyszer megértesz.
Mert én borzasztóan szeretlek!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lala_papp(szerző)2013. május 12. 12:36
Köszönöm mindenkinek.
Laura
kterezia2013. május 12. 09:24
Hiteles, meggyőző.
Napsugar06072013. május 11. 18:00
Szívből jövő szép, őszinte bocsánatkérés! Gratulálok versedhez: Anita