Szerző

Vellai Erik

Életkor: 48 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 223 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. április 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vellai Erik

Múlt a Jelenben

Újra várok.
Mint rendesen.
Már lassan kezdtem elfelejteni,
milyen is az, hosszan várni,
várni valamire, akármire,
s ez lassan mászik az idegeimre.
Kételkedni kezdek a hűségben,
hazugságot látok mindenben.
Nem sikerül semmi,
s kezdek pesszimistává lenni.
Pedig tudom, azoknak
sosincs igazuk, a pesszimista mind hazug,
nem látja a jót s a szépet,
s lassan köd fedi a képet.
Azt a képet, mit a boldogság
festett szemeim elé,
s most összefolyik a festék.
Addig várok, míg felmereng
előttem a múlt,
rég feledett emlékek,
és érzem, hogy szívembe
markolnak jeges kezek.
Lassan múlik az idő.
Szívem egyre hidegebb.
Mindent elfelejtek.

1990. október 7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


dvihallyne452013. április 8. 08:45

Kedves Erik!
Szeretettel gratulálok szép versedhez!Sarolta

gypodor2013. április 8. 07:32

Tetszik a vers! Gratulálok. Gyuri

karpatia2013. április 7. 21:45

Szép vers.
Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom