Szerző
Vers

A verset eddig 668 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. március 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Parádi Richárd

Tiéd a kulcsom

Egy elővett kődarab a zsebemből
csupán csak a gondolatom,
Mostban vetem el parittyámmal,
Jövőm fél, mert fojtogatom.

Érzem a gondolatom: nem a bölcseké.
Sem a világukat vesztett felnőtteké.
Gyerek sem lehetek, őket tudatlannak hívják,
Akik a valóságot ébren álmodják.

Világok épültek szemetekben,
Így belőletek születtem újjá:
Mindörökre lettem a végtelen,
Tél után a tavaszban nyíltam virággá.

Ha reám lépsz, akkor hidad vagyok.
Szeretlek. Ezért tudom, hogy félsz...
Ismerem magam: téged is ismerlek,
Nem tévedek mikor a lelkeden lépkedek.

De megbotlok még, mint kisgyerek a fűzőben,
Ahogy a tini egyszer a mély tükörbe,
úgy fordulok a felnőttekkel csatába,
Szüleikkel vívnak, miközben ők útban a halálba.

Rájöttem, hogy a baj ott van,
hol testemből majd kiszakadok egy helyre:
Általad is bejárt kép, mikor meg lettél verve.
A múlt elmúlt, a most a holnapnak a terve.

Pásztó, 2013. március 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


P.Paulovits(szerző)2013. március 30. 18:20

Köszönöm szépen Sanyi! Tisztelettel: Ricsi

szalokisanyi12013. március 28. 10:17

Remek alkotás, mély gondolatokkal. Nagyon szép. Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom