Szerző
Pápai T. Simon

Pápai T. Simon

Életkor: 70 év
Népszerűség: 38 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 553 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Pápai T. Simon

Most még, most már...

Most még nyitva előtted apró lakásom,
Nem tévednél - ha érkeznél - mit, hol keress.
Tudnád, mit rejtenek polcok és fiókok,
S képek falon: kapcsolatunk története.
Mosolyos korunkban begyűjtött bútorok,
Két székünk meséli korábbi életed,
Hetedik éve már, hogy ágyadon alszom,
Nálad pihent, majd elhoztad kettőnknek.

Most még nem vagy idegen fürdőszobánkban,
Poharadban várnak tubusok, fogkeféd,
Zuhanyfülkénk mellett krémek dobozokban,
Mosdónkban léted nyoma: női piperék.
Sok jó ételt főztél parányi konyhánkban,
Fürgén vezényelted lábasok seregét,
"Enyém kanál" maradt az egyik fiókban,
S gyógynövénytabletták, nekem szánt egészség.

Most még várnak szorgos kezed intésére
Szekrényben a vasalt, hajtogatott ruhák,
Minden fontos tárgyat te tettél helyére,
Dolgos sürgéssel töltötted meg a szobát.
Nőm, kedvesem, barátom minden ügyemben,
Biztatás voltál, erő, út és megoldás,
Míg én folyvást sérült múltamat cipeltem,
Próbáltad még remélni kettőnk távlatát.

Most már tudom, feladtad, hited elfogyott,
Közös múlt millió szállal hiába köt,
Messze sodornak torlódó hétköznapok.
Nyomaidban még néha visszaköszönsz,
Pár gondolatodban tán én is ott vagyok,
De tudjuk, szebb jövődhöz immár nincs közöm,
Ahogy hozzám jöttél, mehetsz is szabadon,
Feledés fedi be, ami még ideköt.

Most már búcsúzni illik, bár még szeretlek,
Gyakorta idézem arcod, mozdulatod,
Több verset s egy regényt miattad írtam meg,
Emlékezhetsz, volt velem sok vidám napod.
Melletted- érted boldog hűségben éltem,
Díjam annyi, hogy mondtad, jó ember vagyok,
Érthettem volna már korábban belőle,
Lángra lángot vágytál, bennem parázs izzott.

Most már nincs értelme jót s rosszat sorolni,
Ami szép volt, megőrzöm, bebalzsamozom,
Márvány szarkofágban fog vágyam pihenni,
Épül majd fölé templom, emlékcsarnokok.
Hagytam hinned, erős vagy, te fogsz vezetni,
Én csak írok, te úr vagy múló napokon,
Zarándok mégis miattam fog keresni,
Imát mondva, virágot hagyva sírodon.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Toprengo(szerző)2013. március 27. 15:38

Kedves Kata! Különösen értékes az elismerés olyanoktól, akik számomra is mérceként szolgálnak. Köszönöm figyelmed, alkalmanként visszavárlak, ahogy én is várom nagyszerű verseidet!

palkata2013. március 27. 14:18

Kedves Simon !! Köszönöm , hogy jártál verseimnél ..és az alatta hagyott kedves gondolatokat !! ..és Köszönöm , mert általa ide találtam hozzád .. és egy hatalmas lélekre találhattam .. egy csodás , mély és valós érzéseket , lágyan , finoman , de mégis a teljes valóság alapjaira építve tárja az olvasója elé .. Érezteted a fájdalmat .. az emlékek szorító valóságát ... egyszerűen nincs mit ragozni rajta !! Hatalmas élmény volt .. amit megköszönök Neked ..és gyorsan a figyelőmbe is teszlek .. , mert nem szeretnék lemaradni több ilyen élményről !!! Szeretettel . Kata

Toprengo(szerző)2013. március 26. 19:50

Köszönöm, kedves Éva! Lesz még folytatás...

amalina2013. március 26. 18:36

Gratulálpk, kedves Simon, a kapcsolat lezárulása miatt feltoluló érzéseid szép, művészi kifejezéséhez!
üdv.: éva

Toprengo(szerző)2013. március 26. 17:07

Kedves Albert!
Nagyon szépen köszönöm! Örömmel olvastam múltkori versed, én is gyűjtöm a kedvenceimet költőkben, költeményekben! Igyekszem érdemessé válni az elismerésre!

maxika2013. március 26. 14:17

..azt írod, nem tudod mi a szokás,szerintem ne törődj vele, írj ilyen verseket és megjegyzik a neved.Én már megtettem!
Albert

Toprengo(szerző)2013. március 25. 13:43

Jó érzés, amikor értők olvassák a verset, hasonlók a hasonlóhoz, ilyenkor úgy érzem, volt értelme kiírni magamból! Köszönöm a megerősítést!

Kicsikinga2013. március 25. 10:12

Annyira szép, hogy elsírtam magam.

Törölt tag2013. március 25. 09:47

Törölt hozzászólás.

Toprengo(szerző)2013. március 24. 22:58

Kedves társak! Megköszönném név szerint mindenkinek, de még viszonylag új vagyok, nem tudom, mi a szokás... Ígérem,idővel megszolgálom az elismerést!

hevesieva2013. március 24. 22:03

Nagyon jól írsz!

hextorini2013. március 24. 21:59

Most én is emlékezem egy apró kis lakásra.. nagyon szép a versed, felébredtek bennem is a múlt képei.

D.Eniko2013. március 24. 18:13

Szívet hagyok itt!!

Nagyon-nagyon jó!!!

Enikő :))

Toprengo(szerző)2013. március 24. 17:20

Köszönöm. már a kilábalás szakaszában vagyok.

szalokisanyi12013. március 24. 14:17

Tiszteletre méltó, gyönyörű alkotás. Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

fiddler2013. március 24. 13:39

Komoly, tartalmas, lírai. Nagyon szép! Gratulálok!
Laci

Csirkezola2013. március 24. 11:59

Most, hogy elolvastam versedet, egy jó ideig - míg hatása alatt vagyok - csak röviden tudom leírni:
gyönyörű, fájdalmas és végtelenül szerény, őszinte-önkritikus ez a mindent megvalló búcsúzás!
Gratulálok és üdvözletem küldöm: Cs.Z.

maxika2013. március 24. 10:02

Hú, ez gyönyörű!
Üdv:
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom