Szerző
Vers

A verset eddig 447 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. március 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vörösmarti Daniella

Elfogyni

Vékonyodnak a lábaim.
Az emberek már alig látnak.
Aki lát is, nem is tudja, hogy
Levegőnek nevezzen, vagy lánynak.

És nem szólok, hogy itt vagyok,
Mert fogy a hangom, a szavam is,
Elfogy a talaj a lábam alól,
És lassan elfogyok magam is.

Befordultak a szemeim már,
Koponyám belfelét kémlelik,
S ha dolgukat el nem unják,
Tán megmaradok reggelig.

S hogy azután? Nem tudom.
Lehet, hogy már nem leszek.
Vagy én sem látom majd magam,
Csak fogyok majd, és reszketek.

2013. február 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


v.dana93(szerző)2013. március 9. 20:14

kicsit mindegyik :D nem kell aggódni, nem vagyok beteg, csak volt egy rémesen stresszes időszakom :) de szerintem túl vagyok rajta

Kicsikinga2013. március 9. 19:32

Remek idő-ember analógia!
Tévednék?!
Akkor bocsánatot kérek!
Nagyon tetszik a versed!

ildi492013. március 9. 19:29

Kedves Daniella mit lehet most írni a betegség borzalmas de két éve átéltem én is és itt vagyok drukkolok neked tiszta szívemből szeretettel:)) Ildikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom