Szerző
Vers

A verset eddig 508 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. szeptember 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Tolnai Viktória

A lélek andalog

Könnycseppként csorgó hajnalok,
Viharfelhőbe burkolt angyalok,
Hamisan csendülő dallamok,
Az esőben egy lélek andalog.
Azt hiszem, én vagyok.
Céltalanul bolyongok.
A betonbörtön kopár falain át
megvetés szivárog,
Megértést már nem is várhatok...
A világtól,
ami eltaszít magától.
Ismerős,
mégis olyan idegen,
A lét magánya
ölel át ridegen.
Fásult álmok képe szorongat.
Vágyódó világok arcában a bűnbánat
nem más,
csak félelem a múlttól,
hogy a jövőben ugyanaz a kéz
sújt le újból.
Ürességben ázó nappalok sorában,
Bűntől sáros életek nyomában
lassan kihűl a Föld.
A létezés rekviemjét sírják a csillagok,
A lélek pedig csak tovább
andalog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom