Te csak fogyasszál bátran kedvesem
Kapcsolatunk tája: völgyek, hegyek,
Fénnyel borítja be a nap-kerek,
Eléúsznak felhőtlen nevetésfellegek.
A mélységből fürkészi számító könnypatak:
Duzzad-e majd, vagy apad? Örök körforgatag.
Naiv vidék, többé babér neki nem terem,
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!
Kezed enyémbe féltve temetem
Büszkén mutatom: miénk e berek.
Sokarcú környezet, nézzük mi minden akad
Ekkor hirtelen boldogság madara riad,
Habzó szájjal űzzük mint ragadozó vadak
Elillan hogy te azt mondhasd: nem gond - megveszem.
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!
Csöndben is némasággal tüntetek
Felcsattansz: mégis mi marad neked?
Válaszolnék... nem hallod. Már parányi vagyok,
Elevenen eszel, falat utan falatot.
Szerelmed csontjaimmal teleszórt verem
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!
Te csak fogyasszál bátran kedvesem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Freyja2008. április 3. 17:34
Hmmm... Igazán jo, már csak azért is ,mert nem a megszokott, ''szeretlek, de elhagytál'' téma újabb korcsa... Tetszik, mert végre valaki máshogy is meg tudta fogalmazni a témát. Nagyon jó, gratulálok! :)
mypace2008. április 2. 19:59
Nagyon tetszik. Gratula!
Ayrian2008. április 2. 18:47
No igen... Erre máskor azt mondanám, hogy ott van szakmailag, de ez kevés ide. Megint a legnagyobb bűnömnek adok teret és személyes ill. pillanatnyi érzéseimnek engedelmeskedve reagálnék. A vers szépséges. A gondolat pedig kétségbeejtően őszinte és nem hiszem, hogy hamar kimegy a fejemből. Nem tudom másnak e vers mit jelent, de engem megérintett!
Elismerésem Sequor és köszönöm!