Szerző

Pápa Viktória

Életkor: 30 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 252 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pápa Viktória

Kösznöm és viszlát

Győztesen vonultam a legmagasabb hegyre.
Egy levegővel átúsztam a legnagyobb tengert.
Egyedül küzdöttem a legerősebb harcossal.
Szembeszegültem a legnemesebb végzettel.

Mert Akkor bátor voltam,
mert tudtam, hogyha a csatát megnyerem,
pihentetem kezedben megfáradt fejem.
Majd te megóvsz, ha hátraszúrnának.

Szívem addigra már nem volt,
nincs már mit vinnie.
Ő is unva kutakodik,
ő sem lel semmire.

Mert akkor nem hallgattam az eszemre,
csak dühös voltam, megfelelő bosszúval.
És értelmetlen bosszúm életre kelt.
Hogy megtudjam, ki vagy te mégis.

Mi is rejlik ott, ahol én egykor szerelmet láttam,
most körbetekintek, olyan zord tájat látok.
Mintha a föld üvöltött volna,
úgy búgott a szél.

Útra keltem felfedezni,
ami benne volt.
Szakadékok után meredek hegyen át,
szakadó hóban, szitáló ködben,

idővel életet találtam.
Apró kis életet.
Elfáradtam.
Nagy utat jártam be.

Most búcsúzom,
nekem itt már nincs helyem,
akármeddig is keresem.
Kívánok minden szépet barátom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tzoldav2013. február 15. 17:59

Kívánok minden szépet barátom.
elmegy egynek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom