Szerző
Varga Anita

Varga Anita

Életkor: 42 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 650 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Varga Anita

Úgy jöttél...

Úgy jöttél felém, mint a messze távol,
Úgy mentél el, mint egy tűnő álom.
Nem hittél nekem, s nem is kérdeztél,
Mindennel, mi hozzám fűzött, örökre végeztél.

Fájdalmas volt minden nappalom-éjjelem,
Ha más lánnyal láttalak, sajgott az életem.
Az utcán látva téged másfelé indultam,
De minden sarokról vissza-visszafordultam.

Küzdöttem az idővel, ami lassan futott,
Átkoztam a sorsot, ami nélküled nekem jutott.
Fogadtam és hittem, hogy leszel még enyém.
Így éltetett engem egy halvány remény.

Aztán éveken át jelen voltál minden gondolatomban,
Téged kerestelek minden induló kapcsolatomban.
Neked dúdoltam a vágy szerelmes dalait,
Pedig tőled kaptam az élet legnagyobb pofonjait.

Mert szerettelek, s válaszul te arcomba nevettél.
Sajnálom, hogy ennyire félreismertél!
Mi az a varázs, amitől még most is rabod vagyok?
Ereszd el lelkem, s mondd:örökre szabad vagyok!

Vagy jó szorosan ölelj és láncolj magadhoz!
Mutasd hát ki érzelmeid a néma szavakhoz!
Hisz gesztusaid mostanában elárulnak téged,
Mert lány, ki így szeretett tudod, hogy nem volt még egy.

Nincs is már közöttünk az a végtelen távolság,
De érzésünkkel szembenézni nincs bennünk bátorság.
Ezért tovább vetnek érzelmeink viharos habjai,
És mi leszünk a szerelemnek megfosztott rabjai!

Budapest, 1999.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


oakleydevil2008. augusztus 15. 23:39

Nagyon szép vers!Gratulálok! Ahogy olvastam a verseid elég sok hasonlóságot véltem felfedezni az enyéimmel. Talán azért, mert hasonló dolgokat éltél át mint én! Sajnos ezzek a dolgok szinte minden emberrel előfordulnak! Örülök, hogy Te is kiírod magadból az érzéseket! ;)

vaan(szerző)2008. augusztus 13. 23:01

Köszönöm az értékes hozzászólásokat!Igen,amikor a vers datálva volt igaz volt a történet...el is engedtem,de a sors furcsa fordulatokat szokott produkálni... :)
Egyébként meg minden emberre rá lehet minimum egyszer az életben húzni ezt a történetet.Aki azt mondja:,,nem'' ,az hazudik..

alberth2008. augusztus 12. 20:53

Nagyon az életből szólsz, bizony ismerem ezeket az érzéseket. De jobb ha Marie-ra hallgatsz, mert valakit vagy szeret az ember, vagy nem. Ha egyáltalán nem veled történt és csak verstéma az egész. Akkor viszont valahonnan mégis ismered a szituációt... :-)
Üdv.: Alberth

Marie_Marel2008. augusztus 12. 16:20

Kedves Anita!
Engedd meg, hogy mint vén asszony belebeszéljek egy kicsit az életedbe.

Engedd el végre azt, aminek vége.
A hamis remény új bánatok fészke.

Szeretettel és megértéssel Marie

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom