Szerző
Végel Zsuzsa

Végel Zsuzsa

Életkor: 26 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 594 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Végel Zsuzsa

Megváltoztam

Emberek körülöttem jönnek-mennek,
Kik régen tiszta szívvel szerettek, már nem ismernek.
Új arcok, új barátságok, új szerelem,
Be kell, hogy valljam, új ember lettem.

Ami régen fontos volt, nem érdekel többé,
Akit régen észre se vettem, érte most ölnék.
Ahová régen jártam, már az utcáját sem tudom, hol van,
A tükröt, melyben régen magamat láttam, rég kidobtam.

Itt állok, s kérdezem magamtól: ki vagyok én?
Jó úton járok, vagy már elhagytam a helyes ösvényt?
Vajon célba érek-e, ha türelmes vagyok?
Boldog lehetek még azzal, ki már százszor elhagyott?

Válaszok nincsenek. Csak nagy csönd.
És én még mindig itt állok, egyedül gyötrődök.
Fejemben hirtelen ezer és ezer szép emlék,
Miket meg sem értem volna, ha nem kockáztatnék.

Tehát a válasz: igen. Ha merek, akkor nyerhetek.
Ha meg sem próbálom, csakis veszthetek.
Megéri őrültnek tűnni, azért kit szeretek,
S hálásnak kell lenni, azért, hogy élhetek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kterezia2013. február 4. 15:08

Az ember változik, ez az élet rendje. A hála pedig mindig jó!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom