Szerző

Krüzselyi Attila

Életkor: 63 év
Népszerűség: 90 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 836 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. január 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Krüzselyi Attila

Nemzedékek

Őseink? Talán sohasem voltak.
Földjükön ma már mások fájón bitorolnak.
Sírjaik nyomát örök gaz veri,
ki emlékszik nevükre, csak halkan ejtheti.

Földjükön ma már sűrű üresség.
Vasakarat munkál, hogy őket elfelejtsék.
De nem különb nekünk sem a lelkünk.
Erejük, nagyságuk mi már... talán ha sejtjük?!

Szellemük tőlünk oly messze távol.
Bennünk - irántuk - érzelem régen nem lángol.
Tudatlanság és méla kényelem
évtizedek alatt közömbösséget terem.

Értékek és tények vesztek oda.
Számukra az idő csúf és gonosz mostoha.
Múltunk elveszett bizton örökre,
közömbös feledés az örök szemfedője.

Hihették-e, hogy sorsuk enyészet?
Emlékük elmúló, munkájuk semmivé lett.
Könnyet és vért kénytelen ontottak.
Tudták volna miért? Ők ezzel nem gondoltak.

Életösztönük hajtotta őket.
Nem tűrhették a langyos, gyáva kesergőket.
Életük értelmét mi már tudjuk.
Dolgunk annyi, hogy folytassuk, ne letagadjuk.

Bennem élnek érzések-illatok.
Érzem és tudom, hogy a múltban velük vagyok.
Nélkülük mi ma nem volnánk semmi.
Szégyen, örök gyalázat őket elfeledni.

Életünkben a közelmúlt maradt.
A felgyűlt adósság és fizetetlen kamat.
Meg az umbuldák végtelen sora,
mitől Honunk és lelkünk a sátán otthona.

Itt van velünk a gonosz démona.
Tőle, úgy tűnik, nem szabadulunk meg soha.
Utódaink? Ha ma körbenézünk,
tömény hiány, mit látunk és érezzük, végünk.

Gyermekek nálunk alig születnek.
Vajon marad-e magyar majd a jövendőnek?
A fiatalok elmenekülnek
jólétet keresve és nyugalmat lelküknek.

Magatok elől menekülhettek?
Csalfa cserbenhagyás nyugalmat nyújthat nektek?
Léhaság boldogságot nem adhat.
Nem tudják, nyugalom csak belülről fakadhat.

Kárpátok ormai között ma már
magyarnak egyre sötétebb a látóhatár.
Kicsik vagyunk és egyre törpülünk.
A leépülés gyorsul, vajon mi lesz velünk?

Rémítőn öngerjesztő a romlás.
Ennek oka biztos: a zavart önfeladás.
Lehet-e visszaút e pokolból?
Vajon felébredünk-e mákonyos álmunkból?

Utódaink nevünket sóhajtva
dühödt átkot szórnak majd, nevünk kárhoztatva?
Vagy lesz jövendő és ránk gondolnak,
tiszteletet adva őseiknek, múltjuknak.

Legyen hát reményünk rendületlen!
Múltunk reményt adhat ma nehéz helyzetünkben.
Kell egy új, egészséges nemzedék,
ki megadja a választ: élő-e a bennünk munkáló remény?

2013. január 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Viski_Attila(szerző)2013. február 4. 11:04

Kedves Ica!
Kösz...

195510022013. február 4. 08:44

-Kell ...-
Szer.Ica

Viski_Attila(szerző)2013. január 28. 20:48

Kedves Mariann!
Köszönöm.

mezeimarianna2013. január 28. 04:53

gratulálok...

Viski_Attila(szerző)2013. január 26. 21:59

Kedves Margó!
Köszönöm.

manco2013. január 26. 20:20

Kedves Attila! Nagyon szép a téma. Nagyon jól építkeztél.
GRATULÁLOK. MARGÓ

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 22:41

Kedves Anna!
Köszönöm.

mokus22013. január 19. 22:13

Kedves Attila!
Nagyon szép!
Anna

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:17

Kedves Terézia!
Köszönöm a kedves figyelmed.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:17

Kedves András!
Köszönöm a kitüntető figyelmed.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:09

Kedves Darzso!
Köszönöm a figyelmed.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:08

Kedves Feri!
Köszönöm.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:07

Kedves Sarolta!
Köszönöm.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:07

Kedves Angelina!
Köszönöm a kitartó figyelmed, amellyel verseimet megtiszteled.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:06

Kedves Sanyi!
Nagyon köszönöm a figyelmed.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:05

Kedves Andi!
Nagyon köszönöm.

Viski_Attila(szerző)2013. január 19. 12:05

Kedves Irén!
Nagyon köszönöm.

kterezia2013. január 18. 21:12

Érdemes elgondolkodni a soraidon.

Dram2013. január 18. 20:27

Kedves Attila! Elgondolkodtató, felrázó sorok. Talán még nem késő változtatni. Gratulálok tisztelettel; András.

Törölt tag2013. január 18. 20:06

Törölt hozzászólás.

jocker2013. január 18. 19:07

Gyönyörű, csodálatos, műremek!
NAGY MAGYAR FÉRFIÚ VAGY!
BRAVÓ!
A versedet az általános iskolai tankönyveben kellene elhelyezni!
Műveddel tölem aranyérmet nyertél, melyet most a nyakadba is akasztottam.
Poéta öleléssel és szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

dvihallyne452013. január 18. 15:44

Kedves Attila!
''Kárpátok ormai között ma már
magyarnak egyre sötétebb a látóhatár''
Csodálatos versedhez szeretettel és szívvel gratulálok!!!!Sarolta

angelina672013. január 18. 14:00

Gratulálok! Minden elismerésem. Ez már nem egy hobbi-versíró műve. Nagyon büszke vagyok rád.

szalokisanyi12013. január 18. 13:32

Örömmel olvastam. Remek!!! Gratulálok! Üdvözletem küldöm: Sanyi

Andicsek2013. január 18. 12:49

Nagyszerű alkotás!
Szeretettel Gratulálok:andi

irenfi2013. január 18. 12:42

Hát kedves Attila, nem találok versedre megfelelő szavakat.
Őszinte elismerésem.!:)
Figyelembe ajánlom a versed:)
Üdvözlettel Irén

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom