Szerző
Vers

A verset eddig 256 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Papp Sándor

Befagyott küzdelem

Lelkedben kín, s homály,
Nem találod helyed a világban már,
Nem örülsz, ha élsz, mert mindened fáj,
De küzdesz, mert nem marad más.

Ragyogó lelked elnyomása,
Szürke felhők hadának kavargása,
Lelked zubogó tombolása,
Életed és értelmed háborgása.

Várod a napot, hogy ragyogjon már,
De nincs, ki rajtad segítsen már,
Egyedül maradsz, ha nem hagyod magad,
Várod a tavaszt, de addigra, semmi sem marad.

Lassan minden világos már,
S óráról-órára nem küzdesz már,
Szíved még ver, de az érzés lassan továbbáll,
Átadod magad és a küzdelem máris alábbhagy.

De mégis mindig eljön a tavasz,
S a lelked mindig új reményre kap,
Nincs már küzdelem nincs már homály,
Éled az életed és a boldogság vár!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


adamne2013. január 2. 16:25

Elsőnek gratulálok versedhez.Az utolsó versszakban
már ott van a remény.Tetszik a versed.Üdv. Manyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom