Szőke Nikoletta

Édesanyámhoz

Ma éreztem anyám szeretetét,
Ahogy ma átfonta derekamon
Enyhe, öreges kezét.
Puszikat nyomott az orcámra,
Mosolygott, s szemében
Örömkönny csillant.
Ránéztem, visszamosolyogtam rá,
Majd karjába borultam,
Mint egy kislány.

Simogatni kezdte puha arcomat,
Ezután suttogott fülembe
Kedves s őszinte szavakat,
És a szavak így hangzottak:
Olyan, mintha csak tegnap szültelek volna, s
Máris nagy lány lettél másnapra,
De nem baj, hisz így van jól,
Egészséges, szép gyermekké cseperedtél.

Hirtelen elpirultam, s zavarban voltam,
Lelkemet s szívemet melegség járta át,
S egy cuppanós puszit nyomtam
Pirosló arcára.
Szorosabban öleltem, és ő is engem,
Először most éreztem, hogy mennyire is szeret engem.

Most éreztem a legjobban,
Mennyire fontos nekem,
S ha ő nem lenne, vajon ki fogná a kezem?
Ki lenne mellettem, ha baj van?
Ki óvna s intene jóra?
Ha kiáltanék, ki ugorna hangos kiáltásomra?
Nem tudom, csak azt, hogy szeretném,
Ha mindig velem lenne, ölelne, féltene és szeretne.