Akkor gyere...
Akkor gyere, ha valaki vár,
a szív nem ismer olyat, hogy muszáj.
Megéltem poklot, mennyei hegyet,
nem maradtam veled, nem lehet.
Másé voltál és vagy,
a múlt idő arcomra fagy.
Sírnék, de lelkem csatornája aszott,
az érzés még nem halott,
de dolgozom rajt,
makacs, pedig ismeri a bajt.
Versem nem szép alkotás,
marja lelkem a gyász.
Gyógyulva mosolygok majd,
lesütött szemmel piszkálom az avart,
hová könnyem hullt, még emlékezem,
most csak belestem a réseken.
Nem hallom az önfeledt kacajt,
szól a csend: többé már ne akard!
Indulok, irány a város,
tavasz még lehet, de nem virágos.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ereri2017. június 11. 18:59
Szomorú ámde kifejező és szép versed mellett szívet hagyok szeretettel: E. E.
naygatis(szerző)2013. január 14. 18:22
Nagyon köszönöm a figyelmetek!
gypodor2013. január 14. 16:13
Nagyon szép búcsúvers (Búcsúvers? Nem is tudom!) Nekem tetszik a stílusa, bár azt írod, hogy ''nem szép alkotás''. Gratulálok. Gyuri
10082012. december 25. 09:33
Szép lendületes vers, még ha szomorú is
Szeretettel gratulálok
Áldott karácsony!
Zsu
(11)
Reva012012. december 7. 17:14
Gratulálok!
naygatis(szerző)2012. november 27. 19:59
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet és véleményeket is! Üdv. Attila
starlit2012. november 26. 19:58
szerelmi csalódás... kívánom még jöjjenek a mosolyok és öröm áradjon szét benned!
piroska712012. november 26. 16:25
Gratulálok kedves Csaba!Szomorú és mégis szép vers!
Kicsikinga2012. november 26. 13:08
Szép-szomorú verset írtál!
Torpilla31812012. november 26. 09:13
''tavasz még lehet, de nem virágos.''
Attila...az a legrosszabb minden csalódásban, a szerelmiben főleg, amikor rájövünk, hogy nincs már remény, hogy pozitív irányba változzon az érzés...
Nagyon érzékien fogalmaztad meg a tényt....
Jó volt nálad, és köszönlek:
Mariann
Dram2012. november 25. 21:03
Gratulálok, jó lett; András.
beam2012. november 25. 19:36
:((
Channah2012. november 25. 17:57
Csalódás? Nem. Inkább az eleresztés sikere. A tavasz mindig eljön. Gratulálok versedhez. Üdv: Anikó
Twilight2012. november 25. 16:42
''Akkor gyere, ha valaki vár,
a szív nem ismer olyat, hogy muszáj.
Megéltem poklot, mennyei hegyet,
nem maradtam veled, nem lehet.
Másé voltál és vagy,
a múlt idő arcomra fagy.
Sírnék, de lelkem csatornája aszott,
az érzés még nem halott,''
''Gyógyulva mosolygok majd,
lesütött szemmel piszkálom az avart,
hová könnyem hullt, még emlékezem,
most csak belestem a réseken.
Nem hallom az önfeledt kacajt,
szól a csend: többé már ne akard!
Indulok, irány a város,
tavasz még lehet, de nem virágos.''
Nagyon figyelemreméltó ez az alkotásod, kedves Attila és igazán jól megírt, hatásos, érzékletes sorokban osztottad meg érzéseidet, csalódottságodat, remény-vesztettségedet, csak a ''rajt''-tal nem tudtam megbarátkozni, de amúgy az egész vers tetszett, gratulálok!! :)
Szeretettel üdv.:
Györgyi
szalokisanyi12012. november 25. 16:15
Gratulálok!
Andicsek2012. november 25. 15:21
Szomorúan szép alkotás!
Szeretettel Gratulálok:andi
harmatcsepp2012. november 25. 12:55
Kedves Attila!... Nagyon szép és fájó írás... Hiába saját szomorúságából az ember örököset képes alkotni... A szív fáj, de a vers emléket állít... Gratulálok a versedhez... harmatcsepp