Szerző
Vers

A verset eddig 675 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. november 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pőész P. Barbara

Várok

Megállt az idő, mióta eltűntél,
Nincs előttem az a jövő, hol te ott ne lennél.
Elvesztésed még fáj, mégis mosolyogva járok,
Lelkembe ha mély lyukat váj, akkor is mosolygok.
Aztán sötét éjeken egyedül, ridegen,
Számolom a sok elfagyott rózsát a kertben.
Tudom, hogy naiv, bolond vagyok, de mégis;
A halálban hiszek is, meg nem is.
Míg nyíló rózsát látok,
Mosolyogva, csak terád várok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2013. október 30. 20:02

Törölt hozzászólás.

PetraWiess(szerző)2012. november 20. 15:45

Köszönöm!

Törölt tag2012. november 17. 07:40

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom