Hamza Anikó Julianna

Lovagi mese

Ha én lovag lennék, királyoknál laknék,
Elmennék a lovagi tornára,
Kerek asztalnál ülnék,
s lovagokkal henyélnék.

Megvívnék a sárkánnyal,
A király legszebb lányával.
Tüzet is fúj, rendesen,
De egy vödör vízzel lehűtöm rendszeresen.

S ha menyegzőre kerülne sor,
Hát, talán haboznék.
Na jó, üsse kavics,
De csak ha mindig fagyit eszik.

Jó király lennék, tudom én,
Nevemet sokáig emlegetnék.
Királyném is ujjongana,
Ha a fagyitól szóhoz jutna.

S ha eljönne az én időm,
Nevemet fejfán őrzi az idő,
Itt nyugszik egy jó király,
Ki lovagként is tudta, hogy királynak lenni jó móka.