Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Lásd, akár egy vén varjú szárnyszegetten,
ülök én, vén salabakter, itt az utcaszélen,
hátam görbe már, akár egy eldobott kanál.
dacolva a faggyal törekedsz az életre
hófehér fejecskéddel a fényre érkezve...
Egy kis akrosztichon
Hallgat a tükröm, mondd már meg nékem,
Enged-e egyszer az örök végzet?
Már nem simogat meg az arcod,
Már nem kívánom hallani a hangod.
Már nem foglalom imádságomba a neved,
Már örömmel tölt el, hogy más úton megyek.
Mindenki fejét lehajtva maga elé néz,
sután pihen a sok ölbe ejtett kéz,
megtörtnek látszik a végtelen akarat,
a panasz sem keres már fájó szavakat.
Tavaszköszöntő
A nagy téli hidegeket
hamarosan felejtheted.
Márciusi napsütésben
újraéled a természet.
Nyújtsd a kezed, a szó nem elég,
Nyújtsd a kezed, hadd fogjam még!
Nyújtsd a kezed, mert reszketek,
Ne hagyj magamra, nyújtsd a kezed!
Ha kimondom a varázsszót, azt, hogy Édesanya,
Benne van a szóban az értelme maga.
Ő, aki vágyott rám, a keblén melengetett,
Aki elsőként vezette kezdő lépésemet,
Tudta, hogy mit óhajt görcsös akaratom...
Most én ma csak kísérő vagyok, nézek -
nézem, hogy zajlik itt a nap, az élet.
Csak jönnek, jönnek, vagy hozzák a betegeket -
van, ki fájdalomtól jajgat, van, ki csendesebb.
Milyen is a sorsunk?
Kiszámíthatatlan...
Bár nem ígér semmit,
a hitünk parttalan.
Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Tanyavilágban parancsol a téli idő,
ropognak a léptek fehér köntösén.
Ajtót nyit a csizmakészítő,
cica surran be az illatos konyha küszöbén.
Egyszerű vers a megbocsájtásról...
Egyszerű a képlet,
Megtanulni mégis oly nehéz:
Csak azt várd el
Másoktól a magad számára,
Amit te már előbb
Jó szívvel megtettél értük.
Mondd, hol, merre vannak a csodák?
Lesz-e még valaha nyugodt a világ...
Vagy letördelt ágú faként kell élnünk,
s végül mindennel majdcsak megbékélünk?
2. rész
Légy Te az, ki létbe menekít,
fagyos pokolban is felhevít,
ha életem könyvét szaggatom,
lét-terhes éjjelem s nappalom.
Nekem sosem kellett korona a fejemre,
sem gyémánt karkötő a kezemre,
és nem áll jól nekem
a fehér ruha,
a templomoktól engem
megüt a guta.