Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Angyal a légből
szállt le a portámra,
itt tartja szelíden
szép kertem varázsa.
Öreg cserfák alatt avartakaróban
megbújik valami alig láthatóan.
A reggel még nyalábnyi fény,
de a függönyön áthatol.
Szememben pillog kis remény,
már ölelném is át vakon.
Belenézek a hosszú délutánba,
Könnyes szemekkel várok Máriára.
"Ahogy fent, úgy lent" - így mondta a Mester,
Békétlenség és mennyei háború,
Nyaktiló a vég s nem babérkoszorú;
E háborúban áldozat az ember.
Ezt a csendet szeretem,
Amikor a gondolat is szépen megpihen...
Játékos szavak
Tisztán szólanak,
Nincs bennük érdek,
Csak szellem, temérdek
Martírság-e nőnek lenni?
Férfiak, férfiak...
Ígérnek szép palotát...
Két világ között
Csendes falu, semmi nyüzsi,
Embereit a gond űzi.
Űzi messze, határon túl,
Hol a háború még nem dúl.
Ügy nevetek néha - mintha sírnék;
fuccsba hagyva búmat - elvagyok:
kik annyiszor néma könnybe vitték
gyenge szívem, könnyű bánatok.
Mégse tör le, jobb kacagni inkább,
noha fáj, de tűrj s légy optimistább.
Szél úrfi tereli bőszen a felhőket,
ha összegyűjtötte, megsiratja őket.
Tavasz köszöntött be a kicsi házba,
asztal fölött redős kezek fohásztak,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
lyukas nádtetőn ült a békés holdfény.
Ez csupán egy négysoros,
nincsen üzenete semmi,
versnek is tök átlagos,
keresztrímekbe kell szedni.
Hirtelen, mint egy pillantás,
zúgott vakító villanás.
Fekete robajjal ránk szakadt
sötét-türkizkék áradat.
Mintha percenként állna az idő
Sivít a megtört fegyelem
Hallgatva ketyegést hátha kinő
És könyörgi kegyelem