Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Csillagporból lettünk, csillagporrá leszünk,
Ahonnan érkeztünk, oda visszamegyünk.
Ez itt a mennyország, ez a csodás bolygó,
Ne higgy a meséknek, égj, mint csillagszóró.
Csak egy sugarat szeretnék, fénylőt,
Olyat, mit szívhez köthetnék, végsőt.
Majd szólok a napnak, jó?
Ő olyan szép, jóravaló.
Egy elengedett fóbia
Esteledik... Már alkonyat festi át,
aranyozza a zöldet, szürkét...
a víz tükrét ezüsttel vonja be.
Lépek... Múltból jövök. A jelenbe
cipeltem kicsi gyerek félelmét.
Ha meghalok, engem ne sirassatok,
a testemnek koporsót ne faragjatok,
földi porhüvelyem tűzben izzítsátok,
hamvaim rohanó patakba szórjátok.
Kendőmesék 1.
Mutasd az arcod, lelkedbe lássak,
kendőbe rejted súlyos titkodat,
szemedbe nézek, két apró gyémánt,
szinte szíven szúr jeges indulat.
Ott áll a liget közepén
egy sudár, terebélyes tölgyfa.
Időtől megkérgesedett,
napfény süti, szél simogatja.
Teknőc Ernő munkát keres.
Postásnak állni érdemes,
így gondolta, s elindult a hivatalba.
Megkérdezték, mihez is ért,
ő csak forgatta a szemét -
házhoz viszem a levelet,
postás lennék, hogyha lehet -
Rábízták a leveleket.
Apevák
A
tudás
hatalom.
Mégsem vagy a
hatalmasok közt.
Apáról álmodtam, amíg kicsi voltam,
elképzeltem őt, de álmaim titkoltam,
meséimben csak ő a király, s lánya - én,
kit féltőn óvna - bárcsak átölelhetném!
Végre eljött az idő, hogy magamra zárjam lélek-konyhád kapuját,
bár biztosan bölcsebb lenne elszaladni, de maradnom kell
egész éjen át a való és a vágyott határán, hol semmi sem változik.
Fényszórók festenek fényeket pupillád mögé megtöltve szemeid, ahogy
kandeláberek kies világára kábult agyad tompán rácsodálkozik.
Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát
Az a csodás XVII.-XVIII. század!
Úgy háromszáz éve már, épp elmúlt vízkereszt,
szájára vett a vármegye egy koros főnemest.
Örökös után sóvárgott, nőül vett egy ifjú lányt,
mégsem jött össze néki, bármit is csinált.
Történt egy nap, hogy jegyzőjével sietve Bécsbe ment,
talán az udvar orvosa a kudarcra szert teremt.
Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak...
Gyöngyös párták hajbókoltak.
Igazságot a hazának,
Erdejének, rónájának,
Világisten zöld kalapján
Árvalányhaj bokrétának!
Sokkal rosszabb félve, térdepelve élni,
mint gerincesen állva büszkén meghalni.
Amikor már a gerinced is meggörnyed,
addigra emberi tartásod elveszted.
Profán kérdés a nyári égbolttól
A csupa-fény égboltkék délután
patak tükréből még visszaragyog.
Reményt fűznek a fűzágak zugán
kis szentjánosbogárka-angyalok.