Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei

A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.

Szalóki Sándor

Csillagok gyermekei

Csillagporból lettünk, csillagporrá leszünk,
Ahonnan érkeztünk, oda visszamegyünk.
Ez itt a mennyország, ez a csodás bolygó,
Ne higgy a meséknek, égj, mint csillagszóró.

Tovább...

Major Tamás

Esdeklés

Csak egy sugarat szeretnék, fénylőt,
Olyat, mit szívhez köthetnék, végsőt.
Majd szólok a napnak, jó?
Ő olyan szép, jóravaló.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Esti szép a "vízfogó" felett

Egy elengedett fóbia

Esteledik... Már alkonyat festi át,
aranyozza a zöldet, szürkét...
a víz tükrét ezüsttel vonja be.
Lépek... Múltból jövök. A jelenbe
cipeltem kicsi gyerek félelmét.

Tovább...

Uzelman János

Örök szerelem

Ha meghalok, engem ne sirassatok,
a testemnek koporsót ne faragjatok,
földi porhüvelyem tűzben izzítsátok,
hamvaim rohanó patakba szórjátok.

Tovább...

Kerecsényi Éva

Kendőmesék

Kendőmesék 1.

Mutasd az arcod, lelkedbe lássak,
kendőbe rejted súlyos titkodat,
szemedbe nézek, két apró gyémánt,
szinte szíven szúr jeges indulat.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Tölgy

Ott áll a liget közepén
egy sudár, terebélyes tölgyfa.
Időtől megkérgesedett,
napfény süti, szél simogatja.

Tovább...

Ádám Istvánné

Teknős kaland

Teknőc Ernő munkát keres.
Postásnak állni érdemes,
így gondolta, s elindult a hivatalba.
Megkérdezték, mihez is ért,
ő csak forgatta a szemét -
házhoz viszem a levelet,
postás lennék, hogyha lehet -
Rábízták a leveleket.

Tovább...

Dvihallyné Oszuskó Sarolta

Gondolatok

Apevák

A
tudás
hatalom.
Mégsem vagy a
hatalmasok közt.

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Álom voltál

Apáról álmodtam, amíg kicsi voltam,
elképzeltem őt, de álmaim titkoltam,
meséimben csak ő a király, s lánya - én,
kit féltőn óvna - bárcsak átölelhetném!

Tovább...

Merluccius

Léleklabor

Végre eljött az idő, hogy magamra zárjam lélek-konyhád kapuját,  
bár biztosan bölcsebb lenne elszaladni, de maradnom kell
egész éjen át a való és a vágyott határán, hol semmi sem változik.
Fényszórók festenek fényeket pupillád mögé megtöltve szemeid, ahogy 
kandeláberek kies világára kábult agyad tompán rácsodálkozik.

Tovább...

59115

Horváth Piroska

Utcazenész

Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát

Tovább...

Hecz János Sándor

Az a csodás XVII.-XVIII. század!

Úgy háromszáz éve már, épp elmúlt vízkereszt,
szájára vett a vármegye egy koros főnemest.
Örökös után sóvárgott, nőül vett egy ifjú lányt,
mégsem jött össze néki, bármit is csinált.
Történt egy nap, hogy jegyzőjével sietve Bécsbe ment,
talán az udvar orvosa a kudarcra szert teremt.

Tovább...

Kamarás Klára

Történelmi igazságunk...

Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak...
Gyöngyös párták hajbókoltak.
Igazságot a hazának,
Erdejének, rónájának,
Világisten zöld kalapján
Árvalányhaj bokrétának!

Tovább...

Palotai János

Bálvány...

Sokkal rosszabb félve, térdepelve élni,
mint gerincesen állva büszkén meghalni.
Amikor már a gerinced is meggörnyed,
addigra emberi tartásod elveszted.

Tovább...

4892

Pődör György

Profán kérdés a nyári égbolttól

A csupa-fény égboltkék délután
patak tükréből még visszaragyog.
Reményt fűznek a fűzágak zugán
kis szentjánosbogárka-angyalok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ