Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
még tart a hajnal megkísértése
egymásra rakott tányérok a napok
kávéillatra nyílik a szem rése
a légy száján még vacsora ragyog
Gomolyog felhőkkel a hajnali pára,
bújik a hegycsúcs, mint puha paplanába.
Hadrendben történések-nevek.
Nincs tülekedés. Várnak sorukra.
Emlékkép... mint homokszem pereg.
Ennyi maradt csak idős korunkra?
Olyan ló volt az a sárga,
Hét határban nem volt párja.
Nagy sörénye, hosszú farka,
Csillogott a napfény rajta.
Időtlen csendemben,
hol az érzés szárnyat bont,
fülemben cseng egy dallam,
távolból fény dereng,
túl homályos árnyakon
szívemen bilincs kattan,
szerelmes börtönöm
boldogan vállalom, ne...
A kárörvendő emberek
a más kárának örülnek,
erről szól ez a történet,
tanulni ebből is lehet...
Hajnali szellő kószál a réten,
Színes köntöst ölt a pirkadat.
Tartaléklángon ásít a vén Hold,
Fényét nyelik a napsugarak.
Az én álmaim
csak visszatérő álmok,
jönnek a múltból sorba, sorba,
ami történt régen, gyermekkoromban,
a tanya melletti virágos mezőt,
a vén akácot, azt a mézelőt,
a Bodri kutyát,
a bogarat...
Ha a könyvnek nincsen címe, ha a lapokon nincs betű,
Ha a hegedűnek nincsen hangja, ha a kotta is üres...
Guyon Richárd nagy titokba`
érkezik meg Komáromba.
Város ostrom alatt állott,
őrség csüggedten csatázott.
Az ég, ha lángvörösen izzik szelet jelezve,
sápadt ehhez olyankor a piros fénye.
Ahogy áll ott magányosan, ágai közt virág,
mintha érte teremtetett volna a nagyvilág.
Kell-e a vágynak a féltés?
Kell-e a násznak az ész?
Mért nehezít meg a kétség,
míg szemed engem igéz?
Én már nem hiszem, hogy szebb lesz az élet,
hisz nagyobb sötétje mélyül az éj tengerének,
én már látom, világunk toporgó krízis,
pazarlásunk miatt elfogy a víz is
A bűnös éj már fáradtan liheg,
átéli álmának véres kínjait,
forró, izzadt cseppekben hempereg,
a szenvedése elmossa álmait.
Sok kis apró, törékeny fecske gyülekezik,
ismerős fészkétől bánatos dallal búcsúzik.
Könnyét hullatja, ám lassan felszáll, elvonul
messze-messze délre, szívem féltőn összeszorul.