Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Enyém a születés, a szavak készlete,
enyém a tudásom, e világ nézete...
Rég elengedtem a Napot.
Volt, hogy hittem, talán enyém.
Apró szögekként csillagok
hulltak a Tejút peremén.
Időtlen idők
Megpihen a vágy a végtelenségben,
Repül a szív a tűzzománc reményen.
Elrejtettem feledés
homályába kövült
volt-létemet, mégis
neszek kukucskálnak
rendületlenül, kíváncsian...
A Nap ma pontban a fejem fölött tüzel,
hogy egyformán süssön, arra nagyon ügyel.
...harmatvíz lemossa, felragyog a fénye.
Aranyát, amit szór, életadó csoda,
az éltető fénye benéz ide-oda.
A sok hasztalan talpnyalónak,
Hízelgő, törtető, túlbuzgónak
Bársonyszék jutott...
Ablakon kinézve az éledő fényeket várom,
a korai hajnalokat gyakran megcsodálom,
friss arcát mutatja eltűnő éjszaka álma,
nyugalmat talál, ki a várost így is látja.
Ez a nyár nemcsak dühödt meleget,
esőt, vihart is hozott eleget,
és hogy már minden elvégeztetett,
hátrahagyott pár szürke felleget.
Ki kicsoda?
Nagy talány
itt, az élet színpadán.
Hisz bál van.
Mindenki maskarában.
Sok-sok évvel ezelőtt egy fogadalmat tettem,
bárhová visz utam, nem feledem, hol születtem.
A lélek biztosíték bennünk
Örök halhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.
Kéménytetőn nem laknak,
ismét vége a nyárnak.
A gólyák elrepültek,
üresen áll a fészek.
Csimpaszkodom üstökös-csikók fény-sörényébe
Csimpaszkodom
Üstökös-csikók
Fény-sörényébe
Eljutok a bordák közti éjbe
Ha el is temet
Meggyónom szerelmemet
Szíved rejtekében
Emlékszel, milyen a hajnal itt, Nagyváradon,
mikor az első napfény simít a válladon,
és lopva oson fel majd a szőlőhegyekre.
Mondd, emlékszel még az itthoni reggelekre?