Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Egyszer még eljöhet ez a jó öreg,
az igazi, az örök-vén és vidám,
förgetegen átlátva, mint egy szitán,
akinél a szó nem szájba tett szöveg.
Éjszaka fényútján
szállva messze, messze.
A létem túlpartján
álmot sző az este.
Hol van már a régi nyár,
A telet hűvös szél járja át.
Hol jár már a Mikulás?
Nehéz zsákját viszi szán.
Az Újvilág hegyei
Hóvihar tombolt már a Dakotákon,
Komótosan ballag a tél dél iránt.
Megfagyott gyöngyök csillognak a fákon,
Felhők sötétítik el a délutánt.
Négy égtáj fújja a csapkodó szelet,
És táncra kéri fel a hópelyheket.
Kati néni, a fertályos asszony
Kis kocsija nyikorgását,
Bő szoknyája susogását
Ma is hallom.
"Megmondom én az őszintét."
E mondatát nem feledném...
Az ölelés egy furcsa szer, az érintés
egy
mennyei érzés, mely az egekbe emel,
nincs szíveden teher.
Hó lepi a pici házat a messze tájon,
Didergő madár dalol a deres ágon.
Nyugtalanul kel a hajnal,
Könnyezik egy szárnyas angyal.
Büszke fák, fenyők és tuják
Lombjaikat nem hullajtják.
Minden zord időjárásnak
Ellenállnak s télre várnak.
Magasra fehérség - míg vagy erő
a fekete felett, de a sötétség
nem látható, nincs, vagy tán merő
véletlen a színe, vak denevérlét.
Az ember, míg fiatal,
a csodát nem várja.
Úgy gondolja - képes,
hogy a világot megváltsa.
Nem emlékszem rá, de tudom azt, hogy voltam,
nem egyszer születtem, s nem is egyszer haltam.
Ennyi éves testben vén vándor a lélek,
mégis minden hibát újra megismétlek.
Életemben egyszer voltam Mikulás,
gyermekarcon mosolyt látni oly csodás.
Kezem ócska bibliát szorongató
Csonttá aszott prófétakéz
Télikabátba burkolózó életemből
Kilógnak az álmok
Bibliámból kihullanak az Igék...