wryan kedvenc versei
Csöndben szeretlek, mikor alszik a város,
hallgatag hintákat az eső még átmos,
ablakom veri, cseppre csepp koppan,
ujjaid neszét vélem bolondan.
Akkor még csak álmodoztam. Nem tudtam, hogy létezel
Sejtettem, igaz mind, mit angyalom megénekel
Látlak: gyönyörű kontúrjaid is teljesen kivehetők
Nőies vonásaid áttetszők, szépek és kifejezők
Önvallomás
Mint te vagy ő, én sem tudtam hová visz az út, -
néha elesve, de büszkén feledtem a bút!
Indultam újra, bejártam földet és eget, -
örültem, sírtam, zokogtam bizony eleget.
Esztendők óta bujkálva kereslek
Ábrándozom, lázas éjszakákra várva
Hogy vágytam füledbe súgni: szeretlek
Szívem ezer titkos szobáját kitárva.
Hasadozó hajnalokat
Sóhajokkal fércelek,
Megtépázott éjjelekből
Feslenek a reggelek.
A szavak helyét itt legbelül
most puha csönddel bélelem,
hogy ringatózva elaludjon
a mindig éber félelem.
tehetetlenek voltunk
akár egy földre döntött tölgy
lelkünk szerelmet koldult
majd ásta a befordult
és kérlelhetetlen időt
éhes álmom álmod falta
amíg Te a lázas homlok voltál...
Félig vagyok csak magammal Nélküled.
A hiány... melyet itt hagytál bennem:
- teljesen kiürítette a világot.
Temetőnyi fejfákat üt le a földbe lelkem,
és mindegyik előtt sírva meg-megállok.
Szaggatott monológ
Jól van, kicsim, nincsen semmi baj.
Anyu itt van és csendben betakar.
Már nem is fáj. Mondjak egy mesét?
Nézd, már ez ég is lecsukja szemét.
Nagy szerelmünk elviharzott,
nyomában súlyos csönd maradt,
vágy-szaggatta álmokon túl
könnyekbe fúlt a pillanat.
Ó bár tudnám
még egyszer
megölelni,
Ó bár
megfoghatnám
újra
két kezét,
Ó bár tudnám...
Létidőkön átívelve...
1. Születés
Én még emlékszem régi hitemre,
Tudásra, mit útravalóul hoztam...
- békés meleg öl vigyáz életemre -
...valami történik! Piros lobban...
Szeretnék játszani
gyermeknek látszani
átlépni
végtelen hegyeket,
tengerbe merülni
szelekkel repülni
bejárni
dombokat, völgyeket.