wryan kedvenc versei
Varázslatos év volt, maga a szerelem.
Gyermekin szép érzés, soha nem feledem.
Köröttünk és szívemben kacagott a nyár,
Nem élt a Földön boldogabb szerelmespár.
Napok végén testetlen kullogva
Vonulnak el kis lakom előtt.
Színtelen, arctalan bandukolnak,
S nem láthatnak a redőny mögött.
Az amerikai tüntetések margójára
Utcáról utcára hömpölyög a nép,
magasról nézem; remény már elveszett,
úgy hömpölyög, mint sáros hordalék...
Elvesztetted a Negyedik Dimenziót
Elvesztetted a
Negyedik Dimenziót
Ahogy Engem
A Szerelem
Mint Én
A Gyermekem
Maradj! A szív, ha nem dobban, megreped,
még nem késő, hadd lobogjon életed!
Indulj el, fedezz fel új világokat:
hagyd, hogy elvigyen bárhová a vonat,
talán elbűvöl az Adria bája,
s csendben ringat Velence gondolája.
Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Merengve ült a lány a Szajna-parton,
rózsaszirmokat sodort a víz,
kis fellegekben vöröslött az alkony,
s fényben állt a Louvre-piramis.
1804 - 1837
Édesapja Bezerédj György,
Szegedy Antónia volt az
őt szerető édesanyja.
Mese először neki szólt.
A borostyánkő legendája
Szénült réteg védte. Tenger kimosta.
Kőbe zárt napfény. Hajdan ősi gyanta.
Vak az idő: oda a szép, a gyatra.
Nincs vátesz. A jelennek egy a sorsa.
A vízikerék nem forog már régen,
a kis patak medre már fűvel benőtt,
volt itt nyár és tél százszor vendégségben;
madár sem dalol már úgy, mint azelőtt.
Mikor már minden hétköznap nehéz
Mikor fáradt a szem lecsüng a kéz
Akarom hogy érezd Érted van
Minden hullám minden csobbanás
Minden kis szikra és lobbanás
Azúrkékre festi csókod az eget,
zöld fűszálon a napsugár csillámlik,
édes mézillat tölti be a teret,
lángba borult szív szerelemre vágyik.
Sokszor kérdik, miként születnek a versek?
Hosszan tépelődtem, míg választ megleltem.
Amidőn meghallok egy hegedűszólót,
megpillantok egy szót, kedveset, biztatót...
"Szavam van hozzád is, maradj tehát."
Jöhet sorscsapás rá, rám és terád.