totherzseb

saját kútfej: Költögető

Verseket faragni énnekem igen nehéz,
hisz tehetségem hozzá túllontúl kevés.
Lüktetés, s ritmusom helyben ácsorognak,
ettől nagy költőink sírjukban forognak.

Egy szonettel kínlódom, de nincs zeneisége,
így versemnek összeomlott a vérkeringése.

Próbálom az ódát, de nem elég magasztos,
sőt mondhatnám úgy is, hogy kissé parasztos.

Majd egy filozofkus lírára gondolok,
de bölcsesség híján máris leblokkolok.

Bánatos hangú soraim oly gyengék,
elégiám közbevág, nekem ebből elég!

Kínrímeim gyűlnek, játékosság nélkül,
és hamar rájövök, mindegyik csak fércmű.

A sikertelenségek padlóra tesznek,
és a költői képeim a homályba vesznek.

Faragnám rímet, de nem vagyok mester,
remélem, Isten ezért bottal nem ver?

Feladom a rímhányást, vigye el a manó,
de még utoljára jöjjön egy capricco!

Hát fogom a bukszám, csendesen elmegyek,
és a sarki boltban egy kiló csokit veszek.