tigris250 kedvenc versei
Történt egyszer, réges-régen,
ballagott a hold az égen,
ballagott,
úgy, ahogy most is szokott.
Szavaim nincsenek
De azt hiszem nem is kell
Hiszen minden gyerek
Vidáman énekel
Szeretsz-e akkor, ha már nem leszek,
És ott állsz majd árva sírom felett,
Jut-e majd eszedbe ritkán, néhanap,
Mikor ölelkeztünk az öreg tölgy alatt?
Ébrednék, Uram, de elmém bezártad,
zord falak között sír, jajong a lélek,
magas toronyban még a fény sem árad,
hiába könyörgök nappal és éjjel.
Pöttyös labda, ugrálóvár, libikóka,
Vár reád itt sok játék és móka.
messze elkerülnek a találkozások
- igazából nem jár hozzám senki
csak az örvendetes hírek és a ráncok
amit makaróni nyelven tudok jegyezni
ahol képtelen a hódolat és bocsánat
ahol végleg eltemetnek a nevetések
- kósza gondolatból festek csodákat
és asszonyi szavakból vereséget...
Azt mondja a józan ész,
a fa tömör, a kereszt nehéz.
A szeretet súgja, pille gyöngyű,
ne félj, vidd, a kereszt könnyű.
Nyuszi orra de pici!
Ni csak, itt jön valaki.
Bolyhos csibe, barkaág,
Megöntözlek, kis virág.
Ajándékom édes csók,
Legyen még sok locsolód!
Közmunkás korában Cserszegi
(E nevet a kocsma jól ismeri)
Lapáttal kezében az árkon dolgozott.
S érte kapott
Mi mást?
Két 500 forintos Erzsébet-utalványt.
Innen a fák lassan elmúlnak,
ugrálhatunk csupasz csonkokon,
zöld lombok nélkül égő napban,
harag szorítja mellkasunk.
A határnál
határzár
szabadságom visszavonva
míg van skype
a gond megoldva
hisz az ölelés
amúgy sem ajánlott
tartsuk be a távolságot...
Hat napra eltiltott a fészbúk,
Természetesen alaptalanul, (hehe)
Kétszer osztottam meg a bűnös képet...
(aki szabadelvű, az sosem tanul)
Elmerülni még az ezer szín nyárba,
Kitárt karokkal futni bele a világba,
Megölelni azt, ki velem szembejön,
Fogadni, ahogy hangosan köszön
Milyen álarcot öltöttél?
Egy szép arcot talán,
Vagy tarka tollakkal díszített maszkot?
Csillámok borítják orcád,
És pompás színek kavalkádja?