szalay kedvenc versei
Balassi strófára
Mikoron láttalak,
szívembe zártalak,
bókolni ím eljövék.
Gyönyörű virágszál,
bimbóból kinyíltál...
Lapozz bele fakuló lapjaimba,
Olvasd ki titkos, kopott könyvem,
Melyben meg van írva boldog és fájó életem.
Vártalak
Csattanásig tárt
Ajtókkal
Éden-ízű
Zúzmara-
Csókkal
Búzaföldön mély, láncos talpnyomokban
szél fodrozza az összegyűlt vizet,
s az őszi búza szétzilált sorokban
távolról zsendülő életet hitet.
Verset szerettem volna írni,
szomorút, kedves barátomról;
szíve kihagyott - egy ütemnyit.
Hallgatom szívem ütemes dobbanását,
míg kint a világ zajong és pusztítni kész.
A király magára öltötte aranyszín palástját,
csak az udvari bolond lett pimasz és merész.
Magamban hordozom
minden ölelésed,
megmaradt énbennem
minden apró részlet.
Mint acél, mar testembe a hideg.
Jégcsappá hűt, s már szívem is rideg.
Lelkemből az érzés kifagyott már,
Bensőm a megváltó melegre vár.
A magukban gazok pázsittá nőnek,
esőisten áld harmat-tiszta csókkal.
Sok lejáratott lett jó lábtörlőnek,
hol szövi hálóját szorgalmas pókhad.
Hol vagy, boldog gyermekkor?
Felnőtt szívem napsugaras rétje,
S miért ilyen a jelenkor?
Mi festi az eget kékre?
Látom a szemed fényét,
tiszta mosolyát, tündöklő,
csillogó reménysugarát,
szavadnak édes dallamát.
Égig érő lajtorjám
Végtelennek tart, ormán
Piciny csillag egyedül
Csodát játszik, hegedül...
...vonatom már célhoz ért.
Véget ért az iskola,
többé nem megyek oda.