schvalmrozsa kedvenc versei
Egyszer álmodva dobban a szív
És üzeni gyere valaki hív
Helyet követelek magamnak
Érzéseim bennem megmaradnak
Miért van, hogy más vagyok, mint a többi?
Máshogy látom a Napunkat ragyogni.
Érzem melegét, mely energiát ad,
éltető erőt, mely mindig velem van.
"Ha gyalogosokkal futsz,
és kifárasztanak téged,
hogyan versenyezhetnél lovakkal?
Ha csak békés földön vagy biztonságban,
ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében?"
(Jeremiás: 12, 5.)
Rátekint az Úr a vajúdó világra
Kitekintek a reggeli tájra.
A szürke köd gomolyogva járja
Mélabús, lassú táncát a fák közt.
bájol az átkos
lelkekben bábja
kikél s majd nyaldos gyötrő bája
ez nem az a mátrix
nem aminek látszik
itt minden csak
csak a lelkemre játszik
ez egy rossz kor...
ahogy porból izzó csillag
majd csillagból a fénylő por...
Január derekán fellobbant
fél évszázadom tüze,
gyertyák kanócán égi kapszulákban
szállott fel a füstje,
szívemben megásott vérsír eltemet,
hadakozva remeg létem
minden apró perce,
ünnepeltessem álboldog önmagam...
Köszönöm néked, jó Atyám,
hogy éltemet, a két kezedbe téve élem.
Vágyva érintésed napról napra,
mi örömmel tölti be létem.
Apám meghalt - felsírnak az egek
lélekhangú kedélyed szivárog
- tudtad a halál önző és rideg
mint betűk-rajzolta pusztulások
fölmagasztal árnyék-küldetésed
zsoltárokban a szólam elvegyül
fogadd magadénak a jelenséget
- amíg az emlékezet feketül...
Ki szorgos, már télre gondol, nem másra.
Kertje már rendben, mi kellett, felásva.
Fagy-mentesítve vizes hordó, tartály,
A fákon még kopog egy éhes harkály.
Sugarát ejti a sápadt hold fénye,
Hervadó virág hull az őszi falevélre.
Az élet hatalmán szenvedés és nyomor,
Árnyékos szobában az adventi gyertya lángja lobog.
Most vasárnap első advent.
Legszebb ünnepe.
Közeledik az ünnep.
Nagyon várom.
Nyári napnak ragyogó, melengető sugarán,
beértek a hamvas szőlőszemek ősz derekán,
a mosolygós, kék szemeik lenyűgöző látvány,
szorgos méhecskéket csalogató, édes nektár.
Kicsiny ostyában én ott leledzem,
szőlő levében is megtelepszem.
Ételetek, italotok lehetek,
örök életre tápláló szeretet.
Gondolkodom, tehát idióta vagyok
egyetemben mindenki mással,
kik e Földre leszálltak és
megtalálni vélték
a sémákat,
mi a földi létre a valós
magyarázat.