saturday kedvenc versei
Madárfüttyös, tavaszi erdő
hozzám, mint álom, néha eljő,
s futok, mint gyermek dombra, völgybe,
tavaszi zsongás vágya tölt be.
régi történet
Intenzív osztály. Nyomasztó légkör.
Egy ember kiterítve fekszik.
Mintha találat érte volna a fronton,
vagy mint feldolgozásra váró sertés.
ajándék ez az aranyló verőfény
amit ráadásként átutal az ősz még
az elmúlás-illatú mindszent haván
október huszonharmadikán délután
- sok lesz a napsütés ma már sehol sem
várható felhőátvonulás - üzeni a tévéből...
Ha egyedül vagy - hozzád sietek
elfújok néhány csillagot
rád takarom sóhajom
majd gyertyát gyújtok
lábujjhegyre állva elérlek
szárnyad betakar - melegít mosolyod
ha egyedül vagy jó fiam
csak ints nekem...
"Ülünk a monoton." És csak nézünk az ablakon.
Telik, telik, de nem történik semmi.
Mindennap egyforma, változás legfeljebb
a hajnali fényekben, és a napi szettemben lelhető fel.
Lehet, hogy utolsó napjainkat éljük?
Lehet, hogy ezek már a végidők?
Lehet, hogy jogos, hogyha félünk?
Hiszen, miket látunk, rémítők.
Most valahogy mindent szeretek,
A nyár illatát, ahogy a forróság lengi át,
A napot, hogy a bőröm fakóját színesre festi,
Az esőt és kék felleget, a tücsköt, ahogy a csillagokkal nevet,
Poros utakat, min már jártam, még azt, amin majd fogok,
Régi házak kopott falát, lopott emlékek keserű csókját,
Szeretem, hogy én már csak én vagyok...
megfagysz, ha megérintesz,
a szememen jégvirág nyílik,
kővé válsz, ha hozzám érsz,
megbénulsz agytól a szívig
Pára-fátyolszálaktól hűvös a táj,
a virradás halvány bíbortulipán...
A régre látás most úgy felnőve fáj,
amíg Rólad ír új zsoltárt gyásztintám.
Ma elfelejtettem bevenni a tablettáimat
De legalább újra hallgatok zenét
Nem változik semmi
És folyik szét az élet
Szárnyak suhognak
Képek rímek kavarognak
Bennem
Üres lettem...
Minden ember életébe
történnek jó és rossz
események, amik az
emlékek tavába
elsüllyednek,
ha belehajítasz a
vízbe egy követ,
fodrozódik, aztán...
Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy` lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.
...kucorog meghajlott vállukon,
mit ér a napernyő leplezése,
hisz matt már az arany útjukon.