sarahwyard97 

Elsősorban igazán köszönöm minden kedves, nagyszerű Olvasómnak/Szerzőtársamnak, hogyha meglátogattok és értékes időt szántok arra, hogy verseimet olvassátok! Megtisztelő számomra jelenlétetek.

Örök szerelmem és önkifejezésem legszeretettebb eszköze az írás. 5-6 évvel ezelőtt kezdtem el gyakrabban papírra vetni gondolataimat, azóta is menedéket nyújtanak számomra a rohanó világ elől.

Szinte minden versemben visszamosolyog a természet iránti szeretetem, sok hasonlatom innen ered. Sok időt töltök itthon a közeli erdőben, horgászom vagy sétálok, mert egész kicsi korom óta szerves része az életemnek az élővilág.

Elszomorítónak találom az emberiség viselkedését, amiért odáig jutott, hogy rombolja ezt a fantasztikus bolygót, hogy erdőket pusztít, hogy nem vigyáz az élővilágra, hogy szemetelünk mondván: "Ez az egy mit számít?". Fáj, hogy az emberek többsége nem lát, csupán néz. Sokszor fognak meg ezek az elkeserítő gondolatok és mostanában a soraimban megfogalmazásra kerültek.

Középiskolában irodalom tagozaton voltam, mindig is szerettem az irodalmat, mély tisztelettel a régi (és mostani) korok nagy nevei előtt. Most informatikát tanulok az egyetemen, mégis figyelmem és szabad időm nagy részét a vers/regény olvasás és az írás teszik ki.

Szakmámat tanulva néha elborzadok rajta mennyire modern és milyen nagyon rohanó irányba indul (vagy már van jelen) a világunk. Mindemellett csodálom is ezt a temérdek újdonságot, érdekelnek a mesterséges intelligenciák is.

Amiben viszont biztos vagyok az az, hogy soha semmi nem fog annyit jelenteni a számomra, mint amit egy régi/új könyv illata, a tapintása, a kézzel fogható, csodálatos olvasási élményeim és természetesen az írás jelentenek.