sarahwyard97 

Elsősorban igazán köszönöm minden kedves, nagyszerű Olvasómnak/Szerzőtársamnak, hogyha meglátogattok és értékes időt szántok arra, hogy verseimet olvassátok! Boldogsággal tölt el minden gondolatotok, megtiszteltek engem!

Örök szerelmem és önkifejezésem legszeretettebb eszköze az írás. 5-6 évvel ezelőtt kezdtem el gyakrabban papírra vetni gondolataimat, azóta is menedéket nyújtanak számomra a rohanó világ elől. Szinte minden versemben visszamosolyog a természet iránti szeretetem, sok hasonlatom innen ered.

Nagyon fontos számomra, hogy időt töltsek a közeli erdőben, hisz egész kicsi korom óta szerves része az életemnek az élővilág.

Mindeközben nagyon elszomorítónak találom, hogy manapság odáig jutott az emberiség, hogy rombolja ezt a fantasztikus bolygót, hogy erdőket pusztítunk, hogy nem vigyázunk rá, hogy szemetelünk mondván: "Ez az egy mit számít?"... sokszor fognak meg ezek az elkeserítő gondolatok és mostanában a soraimban is nyomot hagynak.

Középiskolában irodalom tagozaton voltam, mindig is szerettem az irodalmat, mély tisztelettel a régi (és mostani) korok nagy nevei előtt. Bár most informatikát tanulok, figyelmem és szabad időm nagy részét a vers/regény olvasás és az írás teszik ki.

Bár szakmámat tanulva néha elborzadok rajta mennyire modern irányba indul a világunk, mivel sok ellentét kap helyet a fejemben, ezért szeretem is az új technológiákat.

Viszont soha semmi nem fog annyit jelenteni a számomra, mint amit egy régi/új könyv illata, a tapintása, a kézzel fogható, csodálatos olvasási élményeim jelentenek.