sarahwyard97 

Elsősorban igazán köszönöm minden kedves, nagyszerű Olvasómnak/Szerzőtársamnak, hogyha meglátogattok és értékes időt szántok arra, hogy verseimet olvassátok! Megtisztelő számomra jelenlétetek.

Örök szerelmem és önkifejezésem legszeretettebb eszköze az írás. 5-6 évvel ezelőtt kezdtem el gyakrabban papírra vetni gondolataimat, azóta is menedéket nyújtanak számomra a rohanó világ elől.

Szinte minden versemben visszamosolyog a természet iránti szeretetem, sok hasonlatom innen ered. Sok időt töltök itthon a közeli erdőben, horgászom vagy sétálok, mert egész kicsi korom óta szerves része az életemnek az élővilág.

Elszomorítónak találom az emberiség viselkedését, amiért odáig jutott, hogy rombolja ezt a fantasztikus bolygót, hogy erdőket pusztít, hogy nem vigyáz az élővilágra, hogy szemetelünk mondván: "Ez az egy mit számít?". Fáj, hogy az emberek többsége nem lát, csupán néz. Sokszor fognak meg ezek az elkeserítő gondolatok és olykor a soraimban megfogalmazásra kerültek.

Középiskolában irodalom tagozaton voltam, mindig is szerettem az irodalmat, mély tisztelettel a régi (és mostani) korok nagy nevei előtt. Most informatikát tanulok az egyetemen, mégis figyelmem és szabad időm nagy részét az olvasás és az írás teszik ki.

Szakmámat tanulva néha elborzadok rajta mennyire modern és milyen nagyon rohanó irányba indul (vagy már van jelen) a világunk. Mindemellett csodálom is ezt a temérdek újdonságot, érdekelnek különféle tudományágak is.

Amiben viszont biztos vagyok az az, hogy soha semmi nem fog annyit jelenteni a számomra, mint amit egy könyv illata, a tapintása, az olvasási élményeim és természetesen az írás jelentenek.