rapista kedvenc versei
Jeltelenül is jelt dereng az Égre,
váltig ölelne fényre tárt karod;
árva szívünknek sár a menedéke,
ám, ha akarod, - Mennybe takarod.
Téli szél fúj, úgy sír a táj,
mint könyörgő szív, hogyha fáj:
már dobbanásnyi vágya sincs,
érted vérzik, hogy rátekints.
Golyókból gurítom neked a Földet.
Van, hogy úgy elemészt, van, hogy így könnyebb.
Dalt írok neked, rímekkel szépet,
Szélhárfa pengette, éji zenét.
Dalt, ami tudod, sosem ér véget,
Suttogja füledbe szférák énekét.
...félek az eljövendő magánytól,
félek, hogy holnap nem leszel,
helyetted majd át a csend ölel.
Gyönyörködtet
Magával ragad, lenyűgöz a táj,
Elvarázsol benne a varjúmadár,
Örvendeztet, szórakoztat, bájol,
Feltöltve tudok beszélni e gyönyörű téli tájról.
Mintha kihalni látszana szótárból szó!
Eltűnik, mi kedves, életrevaló!
Tisztelet, becsület, a példamutatás,
Helyébe került a felfaló zaklatottság...
Belém rövidülnek napok,
könnyedebbek és nehezek.
a napfény csalókán ragyog,
szél sodort el sok levelet.
Ősz öleléséből karácsony vitt el
Joviális apó repülő szánján.
Hófelhők között Rudolf rőt orcáján
Csillanó fénnyel s csodákban új hittel.
Elhamvadt parázsból nem villan szikra,
lángokat nem csihol, egekig nem fut,
parázs már nem él, elment a túlvilágra,
otthonát ott keresi, ott nyitá... kaput.
Forrástiszta hitet kínálj
Összekulcsolt két kezeddel...
Nem múló félelem,
sóhaj a sötétben,
retteg a védtelen
bombák füst-ködében.
átkötött papírdoboz
port is csak szűrt fény bogoz
nem látszik a lábnyoma
visszajön vagy már soha
Egy fiúról szól a mesém, meglátod;
jászolban született messzire innen.
Úgy hírlik, néki rokona volt Isten,
s hogy ajándékul kapta a világot.