racio50 kedvenc versei
Falu szélére érkeztem, előttem a határ,
a fagy kezébe kapaszkodik a deres mező,
egy árva bokor ölében didereg a vesző,
csípős hideg van, a tavasz még nagyon messze jár.
Gyíkszerű kétéltű állat,
Rád is veszélyessé válhat.
Szembe, pláne szájba jutva
Mérgezhet a váladéka.
Egy éve - Veletek
A Poet oldalán ez ötvenedik versem,
Ihletem keresem... gyakran meg is lelem.
Éppen egy esztendeje találtam rátok,
Ismeretlenül is ismerős barátok.
receptvers
Mit tegyek? Kaján járt már megint az eszem.
Csirkecombok mentek azonnal a pácba.
Leírjam receptjét? Kedvedért megteszem.
Kezdem is, mielőtt bárki megkívánja.
Valahol mindig nyílik virág,
erről nem szólnak próféciák.
Ahol ma fagy és felhő havaz,
ősi törvény, hogy lesz tavasz.
Ott lennék Veled és fognám a kezed,
Bekötözném minden fájdalmas sebed...
Ott lennék Veled és fognám a kezed.
Fekete alakom rajzolt fájdalom,
sorsom-szőtte ruhám szótlan magányom,
összekulcsolt kezeim beszédesek,
tépett hajam kócos-múltam árnyéka.
Napok óta zúdul ránk Isten áldása,
hol csendesen hull alá, hol meg ádázan.
Ernyő alatt gondolatok, mint az idő,
hoz fel szomorú-szép emlékeket, s midőn
Krasznahorka büszke vára
Felvidéknek hű bástyája
Élősködő érzelmek fagyöngyei
kifosztott, összetört szívek ágain
vágyerdeink kakukkhangú tájain.
Harmatcseppek szenvedésünk könnyei.
Sírt a hölgy, és ment az utcán,
Emlékei húzták, ment azok után,
Reményt alig látott,
Boldogságtól fosztott,
Járta az utcát,
S eszébe juttatták álmát,
Kedvesére gondolt, kit rég nem látott,
De pár nap múlva meglátta őt, s szíve melegségre váltott...
Úgy fáj az én beteg lelkem,
Azt se tudom, mi lesz velem.
Ha elhagytál, hát Isten veled,
Gyere vissza, ha még szeretsz.
Hosszú, téli éjszakákon
Elrepít egy édes álom.