pete57 kedvenc versei
Múltat bezár, lopkodva jár,
fagyos már egy-egy fuvallat,
csodálja csend, kíséri kár,
amint az úton áthalad.
Tavasz a kaput nyitogatja,
én meg az ősszel küszködök,
mindenáron jönni akar,
lesem a zárt ajtók mögül,
hiába kopog, nem nyitok,
de ravaszul szórja ezüstjét,
mikor a nap már hazajár,
álmodok csillagok fölött.
Lázban égő,
gyötrő terhek,
titokká vált,
hulló könnyek.
Szeretet
Hosszú évek teltek el nélküled,
csak a csend volt velem, s a rémület.
Útra hullott könnyeim sirattak,
sírásomtól pintyeim riadtak.
felfordult időjárás
Arany szálakkal az ősz a nyár haját
szellőkkel fonja színes koszorúba.
Madárcsapatok indulnak nagy útra -
nyár ontja cseppenként ízes zamatát.
Ernyője, akár
az őszi színkavalkád.
Nyár viszi álmát.
Kerestem Istent itt a földön és fent az égben,
forró nyárban, nagy fák hűvösében,
ősszel, mikor a lombok mind lehulltak,
télen hóban, hol életek aludtak,
tavasszal nyíló virágkehelyben,
de nem volt sehol sem az Isten.
Jött az ősz sietve, elcsente a nyarat,
vitte magával az üde zöld gúnyáját,
mit a nyár növesztett, ő mindent learat,
mosolygós almáját, aranyos búzáját
Gyorsvonat az idő, pöfög veled,
felhőfüstje kígyózva itt lebeg,
ennyi maradt - utánad, utánam -,
egy felhő szippantja fel futtában.
2021. október 4-re
Az Állatok Világnapján születni nem szenzáció,
Hiába emlegette már 1931-ben e napot egy konzultáció.
S hogy mi mindent kaptam e napon egyben?
Sok-sok felém üvöltő hangot a csendben.
A tó vizét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék,
nyers álmaikba csont-madár harap.
Ki vagyok én?
Kesergő remete vagy
zarándoklelkű vándor?
Keresztre kárhoztatott
áldozat, végzet
vagy gonosz végítélet?
Emlékezés szép egében
kutatom a tegnapom,
mennyi öröm ért meg régen,
lesz-e több még egy napon?
Siet a nyár,
nyargal tova,
ősz tobzódik,
érik bora...
Sztrók
Szertefoszlott gondolatsor
járja rögös útját,
elorozott agysejtekben
keresi a múltját.