pete57 kedvenc versei
A magukban gazok pázsittá nőnek,
esőisten áld harmat-tiszta csókkal.
Sok lejáratott lett jó lábtörlőnek,
hol szövi hálóját szorgalmas pókhad.
"Cinikus?" T. Akárki...
Lám-lám, mily sokra is vitték. Ó, egek!
Ön polihisztorként tudni fogja,
Hogy egykor így illették a morgó ebet.
Éjfél volt, és suhogtak a levelek,
Emlékszem rá, március végi, csendes este volt,
Nem járt senki rajtunk kívül a Kurfürstenstraßen,
Csak az emlékek kódorogtak kopott köveken.
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
Ránk simul a csend puhán és szelíden,
kezedet keresi már megvénült kezem.
Érzem rezdülését sok múltbeli szépnek,
míg átsuhan fölöttünk halkan az élet.
Költőnek lenni az Istennek áldása,
alkotni valami nagyot és szépet.
Ami fennmarad ebbe zajos világba`,
és nem nyeli el az örökös enyészet.
Millió szempár fürkésző tekintetében
talizmánt csillant az elveszett pillanat.
Benne élünk álmaink édes bűvöletében,
és számoljuk, hányszor megy le a Nap.
Nyomot hagyni a forrongó világban
tettekkel vagy szavakkal, egyre megy,
Legyél ott mindig egy utolsó imában,
és leld meg benne saját istened.
A világ fölött az élet lengett,
mint milliónyi gyöngygolyó.
Ásítása hajnalt zengett:
a napfényben fürgén pislogó.
Költészet Napjára
- Ha verset írsz, ne csak magadnak
rójad a sorát, ha magyar vagy!
Érezd át, másnak ez mit jelent,
hidd a múltad, jövőd és jelent.
A Megváltód ott van benned,
átölelte már Júdásod.
Amit gyáva nyelved enged,
kakasszóig tagadások.
Ne sírj, mert vége lett!
Mosolyogj, mert megtörtént!
(Ludwig Jacobowski)
- Te voltál az eszmélésem,
simogattál, hogyha féltem,
ha tehetném, visszakérem
szegény sorsú gyermek-éltem.
Álomba sóhajtott valóság,
érzéseket termelő gyarlóság,
"Szelet vet s vihart arat",
az ébredés nehéz falat,
Békétlen béke lélektörő,
feszült, túlzott, életölő,
hangsúlyt kapna a nyugalom,
s haladhatsz tovább utadon.
Örökbe szédült életérzés matat lelkemen,
bár az álmok javítgatnak kedvemen,
csak a jót láttatják.