napelem kedvenc versei
A Bölcs Bagoly tölgyerdei
tanodáját átszervezték.
Őt nem tudták elküldeni:
megóvta a rátermettség.
Körbe-körbe, karikába
fut a mesék paripája:
villámlábú fürge táltos
dús sörénye égre szálldos.
férfi off, ha nőnap on,
női nem a lőlapon.
a köszöntés obligát,
bár szegfűt nem hoz brigád,
más szelek fújnak mostan,
mint anno az átkosban.
Úgy gondolok rád, mint ahogy
nagyapám gondolt a halálra.
Úgy érzem, hogy
nincs időm, hogy maradjak.
Úgy érzem, hogy
futnom kell, hogy haladjak.
Tudjuk, hogy aki a népfenségnek elvét
saját személyében testesíti meg,
jóra tör az mindig, és ha bármit elvét,
elnéző mosollyal nézi a tömeg.
Szívpadlás és lélekpince
mától az új otthonod.
Bennem építesz mostantól
játszóházat, templomot.
Egy olyan napon vettél meg engem,
amikor éppen akciós voltam.
A Nap folyton csak köhögött,
és bacilusok voltak a Holdban.
Itt fenn a fán egy vén madár
tollászkodik. Tavaszra vár?
Pedig csak ősz van, tél-elő,
de szebb jövőben bízik ő.
Torkából néha dal fakad,
túlzengi még az ifjakat!
Hiába minden törvény, rendelet...
itt többé semmi, semmi nem lehet
az, ami volt.
Lelkünk megtört, folt hátán csupa folt,
hiába énekeljük, hogy már meglakolt...
Támadj rám durván, hogy megijedjek,
vagy várakoztass, hogy nagyon fájjon.
Keresztre feszít ez a létkaland,
választottál: Mammon az istened.
Szent sólyomból lett totyogó galamb,
a megszokás fém ízét ismered.
A nő legyen bántó nyugtalanság bennem,
És egy gondolattal később megnyugvás...
Az Úr nem unja, rendezget.
Teremt. Legyen az, legyen ez.
Egyszer engem is elkezdett,
egyszer engem is befejez.
Ne figyelj rám! Bennem ma az
ihletettség alja tombol.
Ez csupán tény, ez nem panasz,
kettes alá tartalomból.