mihalovits8 kedvenc versei

Sunil

Újra karácsony...

A fák az est kékes kelyhébe bújva,
várják Istent, Ki Kisdeddé lett újra.
Remegve rejtik terhüket a lombok,
bölcsekké szelídülnek a bolondok.

Tovább...

Mészáros László Berkesz

Vigyázlak

Pihenj csak, fekete liliom az ég,
könnyű harmatcseppek rajta csillagok,
falról csorgó csöndnek arc is menedék,
míg nem nyit az álom éji ablakot.

Tovább...

Mészáros László Berkesz

Disztichon

...zongora húrja vigyáz resten egy éji imát,
elkobzott hang ajka remeg s dacos, alkonyi ingben
fondor a párja hibás percnek a nyári igán.

Tovább...

4237

Nemetine Kodrán Erzsébet

Múlik az élet

Ma még
ragyog a nap,
ma még erős a két karod,
lábad vidáman lép, szíved ütemre
dobog, szemed előtt tiszta a kép,
ma még! Ma még szólhatsz,
hiszen erős a hangod,
ma még adhatsz...

Tovább...

4453

Bakonyi Ferencné Torma Ilona

Láng

Lélekvallomás

Lobban a láng most,
szeretet lángja
Őhozzájuk száll...

Tovább...

Heniger Istvánné

Ott várlak

sorok közé kódolt rejtjelek
mint cseperedő versben írt
titkos üzenet, mi eljut oda
hozzád, lőtávolságon is túlra

Tovább...

Szalóki Sándor

Embernek maradni

Őrizd meg lelked tisztaságát,
Maradjon őszinte kisgyerek,
Oldalba rúg sorsod ezerszer,
Gyötörve gyermeki lelkedet.

Tovább...

518671

Mészáros László Berkesz

Múló idő

Tátongó tél elvetette üveges magvait,
Ködfátylas lehelet ingét foltozza a táj,
És megkövült tavak rebbenő hártyáit
Könyökli a zúzmarás kalapú homály.

Tovább...

Mészáros László Berkesz

Hangodba fogódzva

Szeretlek!
Elképzelt utak incselkedő harmatán
loccsan a reggel nyújtózó keze.
Lebegve ébred az illat, ásító virágok
szálló leheletén, s úgy ölelik egymást
mostoha ágak megtért madarai, mint
hintázó falevelek lágy tavaszi szelet
napfényt böjtölt zivataros éjjel.

Tovább...

Zajácz Edina

Anyámnak rózsaszín ruhát álmodtam

Anyámnak rózsaszín ruhát álmodtam,
alján tíz tűzvirág lobog, bárhol van.
Legszebben parázslott azon az este,
mikor lelke égi ágyát kereste.

Tovább...

2834

Millei Lajos

Csodára várva

Sáros kis utcákon ballag a nyomor,
nincstelen lélekkel korog a gyomor.
Nem bőg az állat, az istálló üres,
vonyít a kutya, mert éhes és rühes.

Tovább...

Molnár Jolán

Lélektől lélekig, őszintén

Imbolygó időnkben öntudatlan testesül,
mi ködből lett, köddé válik, s a mérhetetlen
értelmen túl végül egyesül.

Tovább...

Dongó Kornél

33

Láttam az eget
Amint felnyílik tetemes súlyával
Ebben az ébredő végletben...

Tovább...

Kállai Tiborné

Itt a tavasz

Hajnali fákon
madárdal ébred -
Langyosan olvad a fény

Tovább...

Steel

Bújó

Hűvössé vált az újkori jelen,
emberszíveket foszt az ősz, engem
fázni nem hagy a szerelemcsendem,
odabújok hajnalon, éjeken.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom