mamaPc kedvenc versei

Ádám Istvánné

Az éjszaka csendje

Közönyösen ketyeg az öreg
falióra az esti csendben,
s mint egy nagy, fekete árnyék,
halkan lopakodik az éj.

Tovább...

Ács Nagy Éva

Veled vagyok

Ne félj többé, ne félj, én veled vagyok,
ha kifut majdan a hajód, ott vagyok,
csak nézz a felhők mögé, nézz oda fel,
nézd, a nap kora reggel velem kel fel!

Tovább...

Kondorosi K. András

mezei Ikaroszként

Hittem magamban és
Benned, s próbálkoztam,
Egyre emelkedtem
Csak feljebb és feljebb,
Már majdnem elértem...

Tovább...

M. Laurens

VILLON UTÁN SZABADON

Nil novi sub sole

Ha befognám egyszer a számat,
s nem jártatnám többé pofámat,
pár ember végre boldog lenne,
ki még álmában is: élve eltemetne.

Tovább...

Szuhanics Albert

Jeles névnapok

Útra kelt már Sándor,
József és Benedek,
ment a három jámbor,
hozni a meleget.

Tovább...

Pocsai Piroska

Tanya-zsúr

Meghívtak egy tanya-zsúrra.
Vitorlámat feszesre húzva
Képzeletem vígan repít,
Dallam és mese ebben segít.

Tovább...

Kustra Ferenc

Tavaszi virradat

A tavaszról

Kopár faágak
Közt botladozik a szél.
Ágon vastag jég.
Szállj tova téli álom,
Mikor tavaszra vágyom.

Tovább...

Horvát Jánosné

Társkeresés I.

Egymagamban élek régen,
nekifogtam a társkeresésnek.
Szemeztem én több oldallal,
regisztráltam a Randi "vonallal".

Tovább...

Nemetine Kodrán Erzsébet

Én még láttam

Visszanéző

Én még láttam a magvetőt,
A fehér gatyát, a kék kötőt,
A nyakba akasztott átalvetőt,
Ahogy tempós léptekkel szórja a magot,
Fejébe húzza a csula kalapot,
S mikor a föld végére ér,
Hálatelt szívvel az égre néz,
Megtörli homlokát...

Tovább...

Farkas Anna

Fortuna szekerén

Akkor rég Fortunának szekerén ültem,
amikor megláttál, jöttél velem szemben,
szerelem szála, mint pókháló szövődött,
erősre fonódott és belénk rögződött.

Tovább...

Pődör György

Tavaszi absztrakt

Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék,
élednek múlt telébe dermedt dolgok.
Rozsdáit vedli az ásó és boldog,
megkopott nyelén már fénylik a szándék.

Tovább...

M. Laurens

VÉGSŐ BÖLCSESSÉG

Mi földi létemből még vissza van,
Pusztán ajándék, mi már céltalan.
A rossz vagy a jó, mind kijózanít,
Végül is mindkettő: halni tanít.

Tovább...

Pődör György

Heliotrop

A mágikus vérkő

Epekedő színe elárult nimfa,
feláldozza a benne élő szüzet,
ki bűnét szánja égből kitaszítva,
virágként belőle lopja a tüzet.

Tovább...

Grigo Zoltán

Szélbekiáltó...

Látod? - mert mindig csak szaladtál,
versenyt futottál a széllel is,
most mégis magadra maradtál,
tovaszálltak már az évek is.

Tovább...

8799

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom