lukacsleopold kedvenc versei
Rám kézfogást és mosolyt hagyott.
- Nagyapámnak húsz holdja volt. -
- Mind elvették. -
(Szerencsére.)
Most nem győzném hozzájuk lopni a napot.
A világot Isten tartja,
mégis félnek az emberek.
Nincsen öle, nincsen karja,
szakadékból meg rengeteg.
Életből már elhúztak párszor.
Mindig becsúsztak nem várt jegyek.
Morzsák
globalizáció
Apám az katalán,
nagyim ír.
Féltesóm Lorenzó,
én meg Vlagyimir.
bennem az életnek ezer bölcsője ring
fájó szép halálok emlékműve lettem
bennem a halálnak kopjafája nincs
ezerszer haltam ezerszer születtem
tetten értem önmagam
mostantól ózonlyukas reggelekben
énekel az álmatlanság
odakinn csak a csend legel...
Mikor a nappalt
Sötétség váltja
Szívem a szíved
Hiába várja
Kedves, kecses, jó és szép,
reggelente idillire sminkelt kép,
rafinált frizurák és ruhadarabok,
bordó körömlakk - "ez annyira én vagyok",
stimulánsok és érzelmek hajtanak,
összemosódik álom és ébrenlét,
minden pillanatban teljes a készenlét...
Van, hogy a cím jobb, mint a vers
Köszönettel Limmikének
Bár könnyedén tekergeti, művész sosem lesz a verklis.
Kalapomba ne dobj semmit!
Kisujjból jött ez a vers is.
Megnyekken egy redőny - ehhez még korán van -
foghíjakat ásít a szemközti házra,
indokolatlanul vastag harisnyában
kontyos nő bukkan fel s lépked szaporázva.
hogy nem tárom
többet karom az égnek
ne vágjon kezemre
lázas eső
ne érjen ne törjön
villám verése
hogy zsebemben
hordozom mi...
Szívedben elbújnék egy apró, kis helyen,
különös fészkében lelkem ott csitulna,
picinyke fakk, és még passzentos is legyen,
ahova megtérnék - világtól kifúlva.
Minek kotorászni a dohszagú avarban,
rezzenni hangra, mikor zörög,
addig sírni, amíg felröhögnek
a falra felfestett ördögök