legland kedvenc versei
Széllel táncol könnyed szíve,
nem is sejti, hogy veszíthet.
Hagyja, hogy a lég repítse,
majd egy másik megfeszítse.
Zajong a város, füstös szerető,
lobban a hajnal, reszket lepedőm,
ébredés riad az éj tetemén,
a hús remeg még csontom melegén.
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Köszöntelek, kedves, örülök, hogy visszajöttél.
Mondd! Földi életeddel megbékéltél?
Volt-e bölcsesség ott lent számodra?...
kávémat kortyolom,
ülök csendben,
fél szemmel
még álmomban vagyok,
álmos pillámra
a nap bókol ide,
rajtam mosolyog,
távol egy sirály vijjog...
Füst festeget
Fest eget
Fránya felleget
Életet legelget
Kérdez és felelget
A tarka térben
Mikor eljössz hozzám
holnapon, holnapom,
pihenjél meg nálam
vánkoson, vánkosom.
Ma még fényt szitál
a hervadó lomb,
és issza a nevető rét
a napfény melegét,
gyöngyharmatot dajkál
az esengő szirom.
Hiányzol. Csak így,
egyszerűen.
Nincs semmi,
de semmi cifraság,
még rím sem kell,
sem képletek,
kötött szótagok se.
Rózsavirágszál, ne, ne tépjen le a szél,
s ne törjön le a tél, ha utam véget ér,
véget ér...
Fagyott szívem hova rejtsem,
ha a tél lassan befedi?
Jégvirágba burkolt könnyem hova essen,
ha senki észre úgysem veszi.
I.
- Gyere, fiam, menjünk!
Rabok földjén járunk.
Egyetlen a folyó,
Mi fogja a pártunk.
Kikapcsolom most magamat
a világ túl nagy zajából,
hogy meghalljam végre szavad,
és mondom én is, mit rám rótt
képzelt valóm, ahogy akart.
Házikó a szívem,
Rá van írva: anya,
Tetejében ragyog
A Szeretet Csillaga.
"Rongy" vagyok, régről nem kellő kelme,
kelletlen kezeknek illő intelme,
hogy felkelned kellett, ne vedd a lelkedre,
fogd rám, hogy a nap ma kezedbe adott.