legland kedvenc versei
Fent vagyok. Szálldosok.
Szárnyakról álmodok,
a kék éggel egy vagyok,
röpülök szabadon.
Olvasd az utolsó mondatot!
Alaposan, hisz ott az eszme.
Konkoly szirmán ring az ég,
szellő hordja hűvösét,
lebben pipacs pendelye,
rétek piros gyöngyszeme
Van is talán, meg nincs is...
Lehetne, és ma mégsem...
Van, hogy nem szólnak ezért, amazért...
Hisz kinőtték egymást és magukat.
A két vándor nagyjából hazatért,
Már sarokba dobták a batyukat.
Csak ülj le mellém, és nézz egy kicsit engem.
Ne szólj, ne kérdezz, miért hallgat mélyen lelkem.
Csak ülj mellettem, hagyd, hogy benned elmerüljek.
Öled melegében hagyd, hogy kicsit eldőljek.
Csak nézem a kék eget,
Szemed visszainteget,
Naplemente csókja ajkamon,
Emléke bizsereg a nyakamon.
felidézem hiányod öblös nincseit,
bomlott felhők kavarnak hozzá színeket.
bíztam. születő gyermek is ahová néz.
szemed pitypangszirmaira nyár rekedt
beszűkült tudatom -
jó lenne kiszökni
de tudom nem lehet
úttalan utakon
hazugság ledönti
elkopik jellemem
Ha jön az este, veled érkezik a félelem.
Hiába bújok paplanom alá, azon keresztül is lát szemem.
Szívem nyugtalan tengere vad hullámokat szór.
Olyan vagy az életemben, mint egy kimutathatatlan kór.
Csak állok a zsengén
zsizsegő tavaszban,
térdig ér a napfény...
A madarak szívükbe
fagyott dallal,
csőrük szorításában
trillák halkan
vergődő hangjegyével
dideregnek
az égig érő fáknak
ága-bogán...
Virágillatú, csalfa leány a tavasz.
Megbabonáz, rád kacsint a ravasz.
Szeretnék a csended lenni,
sóhajoddal lélegezni.
Ölbe bújni kuporogva,
betakarni szívhangommal.