laszloklara kedvenc versei
Magadba nézve tegnap még a holnap,
ma meg már a sunyi tegnap vádol.
A jövődből mások csodákat loptak,
zsebük itt, szívük valahol távol.
Elvakított szemével a Nap,
mind betakart karjával e fű,
Veled hűsölni a fák alatt
csodálatos nyáresti derű.
Ködfátyolba burkolt, őszi pályaudvar
didergőn viseli mindennapjait,
tegnap-gyűrte ráncok, sminkkel fedett ótvar,
s pár mosoly hömpölyög vagy vár valamit.
Játszadozó szavak...
bomló tavasz rügyek...
szunnyadt téli lelkem
rejt még némi tüzet?
Majd megjössz, és eltévedt madárkák könyörögnek
égboltnyi barázda-sötétet a csillagrögöknek.
...Együtt dobban a szív, együtt dobban a lélek.
Milliónyi vágy pergőtüzében élek.
S nincs kielégíthetetlen igény.
A hajnali köd
szürkén gomolyog,
míg én a félelmemmel
farkasszemet nézek,
magányt csókol
fájó némaságom,
s te kegyetlenül,
feslett szirmaimat...
Álom vagy.
Beteljesületlen, balga vágy.
Csitítom-szívem,
de hiába,
elvesztettél, s én elvesztettelek,
fájdalmas sebeket hagyva szívünk falán.
Szelíden fonja sugarát a nap,
amint a horizonttal összeér.
Kékséget hordoz a szíve alatt,
a sötétség hálója messze még.
Nincs rosszabb annál,
ki vég nélkül csak beszél, ontja, mondja, de hallgatni téged képtelen,
ki kedvességet, együttérzést áhít, de megértésből elégtelen,
ki tiszteletért kiált, de bánt, aláz, nem felemel, csak leránt a porba,
ki a szabadság zászlaját lengeti, de mások lelkét sárba tapossa.
Vidám zodiákus kőbabonák
Azt tartották az ókorban,
- persze: dúskálva jó borban -
hogy minden kristály fagyott jég,
mit ősi varázs hagyott rég.
éj falán részeg gyöngy vagyok
kopott közönnyel égek
nap-glóriázta föld ragyog
gördül az égi térnek
lábnyomom szilajon koppan
szavakba bújt reményem
suttogó vágytóba loccsan
árnyékom úszik éppen...
Ablak törtüvegén langy esték íze szivárog,
félénk magja csirázik a csöndnek, a jéghideg ágyon.
Szép lányok, ne sírjatok,
üresen áll a sír!
Öntözze mennyei harmat
kiszáradt hitetek!
Karodban lenni: a melegség,
most semmi sem férkőzhet közénk,
gerincemen sétál az ujjad,
tegnap hittelek, ma jobban tudlak,
és jobban éhezlek, puha kenyér
a szó ajkadon, a szív is ledér,
öltözi fel az összes betűt...