lanyigeza kedvenc versei
élet
Valami borzalom,
valami vírus,
hosszú, mint
a Nílus, döntött
le.
Nincs már alsógatya, tiszta,
turkálok, mint vak giliszta
mindenhol a fiókokban,
a kredencben és sifonban.
Ablakomra hajló
muskátlivirágban
bomladozik az est
hunyódó világa.
Vágyak sóhaja a szélben
Hová vesztél Életem, szép Csillagom?
Csókos szádat miért nem csókolhatom?
a 200. versem köszöntése
A cím hallatán az juthat eszedbe,
hogy szívesen kirándulnál a természetbe?
Gyere velem, legyél az útitársam,
különös élmények várnak ebben a vizivilágban.
Kint feküdtem a hintaágyba`,
Nem járt körülöttem csak a szellő.
Éppen aludni készültem, mint a tej,
Hej! Búsuljon a temető.
Száll a vágyam messzi tájra,
- vágyamat csak lelkem járja.
Sokszor lelkem elkóborol,
ott pihen meg, hol Te lakol.
Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.
Isten éltessen sokáig erőben, egészségben.
A Teremtő áldása kísérjen egész életedben.
Tavasz szép reményét mindig lelkedbe fakassza.
Öröm, boldogság szíved soha el ne hagyja.
Egy porszem vagyok a jelenség szélén,
de átölelném mindkét felnőtt gyermekem...
Gondolkodtam valami blikkfangos címen,
a témához illőt egyet sem leltem. Írtam, mit diktált
a szívem, soraimat vezette tiszta érzelem.
Visszafojtott könnyek hulltak,
nem volt vigasz, csak a csendes imák,
minden este leborultak,
befelé sírtak az édesanyák.
Szerelem könnyei
Szerelmünk lélektüzén élek,
Mézillatú lelkünk harcán félek, hogy elégek.
Álmatlan hajnalokon hallgatunk csendet,
Álmaim aranyszínű hintaján folyton kereslek téged.
Fontos része életünknek a memória,
ezért kell az agyunk sűrű tornáztatása,
pozitív élmények felelevenítése,
másokkal való viták kezdeményezése.
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.