kistenkes kedvenc versei
Biztos léptek előtt földet hasít az eke,
takaros legény halad keményen,
mély barázdát izzadságcseppel locsol,
közben kedvesére boldogan gondol.
Holnapba lehelt hittel
magányod cipeled.
Ebben a világban
hol lapul a helyed?
Nyugalmas élet elkerült engem.
Problémából akadt rengeteg.
Hópihe szállong,
Fürdik a szélben,
Térdig a hóban
Nem vacogok,
Mert valahol egy
Csillag az éjben
Megszületett, és
Rám ragyogott.
Molnár József Bálint emlékére
Csöpög a jégcsap, sír a szellő,
A hangja akár a zokogás,
Fájdalmas, gyászos, messze zengző,
Elcsukló hangú búcsúzkodás.
Minden reggel felkel a nap,
S este nyugovóra tér,
Minden tavaszt követ a nyár,
S minden őszre jön a tél.
Megkopott bakancsban téli erdőt járom,
fölöttem egy varjú károg száraz ágon,
szürke ködtakaró borítja a tájat,
fájó gondolatim mesze, messze járnak.
Érted másként dobog a szív,
itt boldogabb a lélek,
kis falum, mi mindig visszahív,
örülök, hogy itt élek!
Szívem dallama,
mesél az orgona
bódító illata,
estének csillaga.
Gyere komám, igyunk egyet,
Még üres lesz a két zsebed.
Jövőmet már vígnak látom,
Pár pohárral még bevágom.
A nap dereng, az est ezüstös,
ma győz a csend a pénzvilágon.
Szelindek község közepén,
magas dombnak a tetején
állott egykor büszkén a vár,
romok között ma csak szél jár.
Több mint ötven évig
Esztergom városban
török uralkodott,
basa élt a várban.
...
hálás vagyok minden percéért.
Már megint megtartott az Isten!
Akkor is, ha nem mindig hittem.
Megtestesült a szó, mi jó.
Nem hiszi senki végzetét.
Elvetemült, mint égi hó,
és fogja az ember kezét.