kincseshaz kedvenc versei
Pünkösdi királyság kertjében,
de annak is a szegletében
fehér kápolna áll, kicsiny
harangocska benne úgy kiabál.
emberré válni
parttalan illúzió,
a lélekléken folyton
kihajt egy új lyuk.
már eláruljuk,
ahogy karoljuk egymást
Útra indul a Bizalom és a Hit
egymás kezét fogva, egy szót sem szólnak,
egyik jobbra figyel, a másik balra.
Zsidó ünnep volt a Pünkösd
az aratás ünnepe,
majd Sínai hegyi törvény
alakult ki belőle.
Lehet szeretni a múló időt,
ha bús emlékek kísérik nyomát,
ha meg-megrezdülő pillád körül
szarkalábak gyűjtik évek porát
Azt hittem, jó ötlet lesz
az önkéntes karantén,
bezárkózás pár hétre,
míg tart e rettenet,
hiszen volt minden évben
"inflenza", az is elmúlt,
egy oltással megúsztuk,
aztán csak vége lett.
Meccs előtt gyülekeznek a helyi huligánok,
kitűzők a mellen, kézben nemzetiszín zászlók,
csapatostól vonul el a rajongóknak hada,
kiabálnak hevesen, mint elszabadult csorda.
Házakat látogató ügynöknek pechje,
faluvégi házban érte el az este.
Egyedül lakó, csinos hölgytől reméli,
hogy a sötét éjszakát nála töltheti.
Élt egyszer egy mezei nyúl,
korán árva lett szegény,
maga élte a világát,
élete lett oly szerény.
nem tudom többször visszaadni,
hogy a ferde fedélzeten zsigerig
öklendeztető hullámverésben...
"Nem nyafognék, de most már késő."
Írta egykoron a koszorús költő.
Így emlékezvén édesanyjára,
A "Mama" fájó hiányára.
Lement a napocska,
nem forog a hinta,
elültek a lepkék,
nem kell a vacsora.
kirakatkényszer,
tökéletesnek tűnő élet,
Facebook, Instagram vagy TikTok,
nem fedi fel a nagy Titkot,
hogy mi a Boldogság...
tiktak, ketyeg az óra...
Jöjj, szeretetnek Lelke
a nagy magasságból,
hulljon ránk a Nap tüze
szentnek kosarából.
Vállamon hordom Jézus keresztjét
Áldott pünkösd szent szeretetén.