kdavid kedvenc versei
Rég elengedtem a Napot.
Volt, hogy hittem, talán enyém.
Apró szögekként csillagok
hulltak a Tejút peremén.
Csak ne nője fű be a kerti hinta alját,
koptassa folyvást új és új gyerek,
kik úgy hiszik, égig repítik a hintát
majd akkor is, ha én már nem leszek.
Magyar nyelv vagyok, csókolom!
Magyar nyelv vagyok, csókolom!
Állítólag a fél világ a rokonom:
Sumér, akkád, asszír,
Japán, kínai és az ír.
A holnap egy misztikus hely,
ahol a munkakedv, a tenni akarás
és a fejlődés 99,9 %-a található.
Holnaptól mondjuk,
itt az ideje a változásnak!
Lakatlan áll már ötvenhárom éve
a ház, ahol meghalt egy kisgyerek....
Ne üzend meg, hogy visszajössz,
anélkül is tudom,
egyik éjszaka átjutsz majd
az ellenőrző pontokon.
Ha nem leszek, arra kérlek,
olvasd el egy-egy versemet,
addig tedd, míg olvasáskor
szemedben mosoly s könny rezeg.
Freddie Mercury emlékére
A függöny előtt az életem,
a függöny mögött a halál,
a függöny előtt a félelem,
a keselyű tetemre vár.
Ballada a kendőbe kötött szabadságról
Petőfire emlékezve
Aki szabad, az állhat talpra,
ha földre is lökte kényszer,
bátran nézve a gőgös napra,
nem vakítja pénz, meg ékszer.
Jó anyám karjában, vigyázó ölében
piciny rügyként nyíltam március ködében,
kibomlottam ide észrevétlen, halkan,
minden rezzenéstől lebiggyedt az ajkam
In memoriam Kamo no Chōmei (1155-1216)
I. (Felhőárnyék)
Csak a csönd társam, ő, akire vártam,
tűnt bú búcsúzása éltető örömöm,
kilépve a vágytól tébolyult világból,
gyönyörök híja magasztos gyönyöröm.
megkésett fényévek csillag-milliárdok
néhány galaxis pompájával kérkedik
vándorló üstökösök mint égi bárdok
önmagukat lassan már jéggé égetik
Merengés osztálytalálkozó előtt
Ezer éve volt, hogy nem gondoltam erre,
pedig akkoriban minden áldott este.
Te voltál az első, akivel próbáltam,
kikacagtál, mikor reszketett a lábam...
Dilettánsok
Napi stressz
Nagy üstöt kavar a "boszorkány",
varázsigéje csak koholmány,
állítják: szélhámos!
S bár az ár méltányos,
üzletét rontja a sok botrány...
Kócolja hajam a kora őszi szél,
Arcomon pihen a langyos napsugár,
Mintha azt jelezné, nincs messze a nyár,
Ragyog a fényben a sárguló levél.