katlan kedvenc versei

Ölveti József

Mondanivaló

Falra rakott fehér csempe,
gondolatok sora a fejemben,
de szóként elérve számhoz,
fekete romhalmaz s káosz.

Tovább...

Farkas Anna

Gondolat kalandozik

"Hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz,"
gondolat kalandozik a mából,
mereng fájdalmon, mit hozott az ősz.

Tovább...

Slang Anikó

Oh, anyám

Oh, anyám, de megrogyott földi sátrad.
Soha nem kímélted, s tépte gond, bánat.
Őrzik ráncok s csontjaid minden kínját.
Lelassult járásod, mint aki most kezdi földi útját.

Tovább...

Ross Satyr

Zárszó az utódhoz

Kétszáznyolcvankét történet jött össze,
a háromszáz sem volna innen messze.
Ám csituljon, ki eddig követett:
lesz majd talán egy kötetlen kötet,
hogy mondandóim még tovább terjessze.

Tovább...

1737

Góth László

Tejbepapi

Hetven év felett már porhanyós az élet.
Pépesítve kínál mindent, ami van.
Készakarva szétrág mindent, ami éltet,
elvitatná azt is, hogy van még fogam.

Tovább...

L. Papp

Az öreg ház

Vadrózsa illat lengte be a kertet,
hol bódult méhrajok ődöngtek sután,
sóhajtva súgtak eperfalevelek...

Tovább...

Pásku Erzsébet

Eldobtál

Eldobtál, mint egy koszos rongyot,
megpecsételted vele sorsod.

Tovább...

Hecz János Sándor

Dicsőség vagy halál

Itt vagy hát, március? Ünnepel a népünk.
Megbocsájtást mindig múltunktól remélünk.
Kokárdás emberek a Múzeumkertben,
megváltásra várnak szép történelmünkben.

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Miért?

Kihunyó csillagok az égen
elhullnak a csillagösvényen

Tovább...

Szaip Istvanne

Az én csendem nem a régi

Már a csendem sem a régi,
Ki tanított némán sírni.

Tovább...

8178

Pocsai Piroska

Lélekszabadság

Futó-cikázó gondolat a réten,
szellővel karöltve egy édes páros.
Vígan kergetőznek virágok felett,
kacagva feledik a zajos várost.

Tovább...

Slang Anikó

Amarillisz

Egyszer édesanyám ajándékba amarilliszt kapott,
egy meseszépet, egy száron négy virágja volt.
Gondozta, ápolta, túlféltette talán,
mert következő évben levele nőtt csupán.

Tovább...

Bánlaky László

Töprengés a szónyomoron

A költő felelőssége

Fáradt szemem nehezen rója a sorokat,
mert írnám én csupa nagybetűvel kiszedve
zúgó folyamként kiömlő panaszaimat,
skarlátvörös soraim fehérre feltéve,
zokszavaimmal külső világom felrázom,
igazságom a semmibe belekiáltom.

Tovább...

Éberling József

Vízió

Keserű tény a vétke,
Mit a holnap talán felemészthet.
Törött tükrében egy másik világ,
Ha mesél róla, azt hiszik, vizionál.

Tovább...

2438

Falvay Miklós

Évszakok köre

1. A tavasz

Rian a jég, és patak vize csobban,
derül az ég, és mindent elönt a fény.
Éled szívünkben az éltető remény,
s nap tüze játszik locsogó habokban.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom