jusziko kedvenc versei
Nem tudom, milyen napot ír a naptár,
de azt tudom, tíz óra után, este
görnyedett háttal ment erre a zsandár,
s kalapjáról kakastollát tépdeste.
Csak ültem a téren, a legendás Pogácsán
A magyar templom előtt, lombos fák alatt
Néztem, hogy játszik a fény kerítése rácsán
S színezi arannyá a szürke Városház-falat
nem zártad be az ajtót magad után
csendben küszöb alá fekszik a vágy
a huzatot nem lovagolja semmi
az univerzum magába inhalál...
Ha volt is bennem lélek, már kiszállt.
Kiszállt a halottkém, gyöngybetűkkel írt,
kitöltött néhány szabványos papírt,
bádogdobozba lökték a halált.
Húshagyó pénteken kenyér, zöldhagyma.
A tojás a tökéletesség magja.
holdas körmön a fáradtság lehalad.
képernyőről csatornalé szivárog.
tarlótűz támad, és a fűbe harap,
farkasfoggal szakít hóvirágot.
Annyira szerettem volna,
persze, hogy nem lehetett
szerelmet vinni a Holdra,
várt rám, és ott lebegett.
Van egy weboldal a neten,
Amit egy lány folyton használ.
Kortárs versekkel van tele.
Fel szokott rá lépni, aztán
Elolvas egy csomó verset.
Petőfi nem kell törpéknek,
lelke tág Tökmag Jankóknak,
dől a tölgy, vagy állva korhad,
derekát mégsem törték meg.
Elefántcsonttornyában élt a lány,
kőszívén lakat, lelkében talány.
Esetleg talán veséje, lépe?
Sajna, ide egy orvos se lép be.
történetek
hitehagyott évfordulóit
őrizzük
parttalanságunk
A nagy hajók a messzi kékbe vesznek,
minden csupán egyetlen pillanat.
Csak ennyi volt: partján egy szép szigetnek
mi összeforrt, azonmód szétszakadt.
a szerelem szívkarambol,
nemek lelki demója,
hullámhosszon finomhangol,
belsődet kipakolja.