hajdudzsenii_99 kedvenc versei
próbálok levegőt venni
csak azért hogy lássam
két belégzés között van-e
térfogatbeli különbség
mikor meglátlak és ha nincs...
Ismerős idegen, mit sétálsz erre?
Ülj le mellém, erre az üres helyre.
Sokat mentél már, látom, lábad gyenge.
Mondd csak el nekem, támasz, segély kell-e?
Sokszor megfogadjuk,
hogy nem engedünk többé senkit közel a szívünkhöz,
mert már annyiszor megbántódott.
Annyiszor összetörték.
Mikor este kigyúlnak a fények,
Fenn a Tejút csillagjai égnek,
A horizonton hullócsillag száll,
Szobádba besüt a holdsugár...
Mondd, gondolsz-e rám?
Hiába van mellettem, mégsem érzem, hogy élek,
most, hogy fogja a kezem, csak azt érzem, hogy félek.
Félek attól, hogy mi lesz a vége,
félek, hogy nem tudok mindent megtenni érte.
Megvetted a jót, eltemetted a szót...
Decemberben felkelve,
Karácsonyra éhezve.
Hűtőajtót kinyitva,
Mézeskalács gyomorba.
Minden megélt magányos karácsonyért...
Mint mindig ilyenkor, megint a magányommal,
Ilyenkor a darabokra tört szívem tele van fájdalommal,
Nem értem, miért nincs ma velem, kiért szívem dobban,
Dobogó szavait hallván szívem lassan lángra lobban,
Ez pedig csak a fájdalmam fokozza még sokkal jobban,
Nem tehetek semmit, belülről égek, lelkem beleroppan
Kis lila bársonyszalag
még most is torkon ragad,
kinyújtott, csöppnyi tenyér,
amelybe nem jut kenyér.
Zúgó könnyáradat, szilánkra tört szívek,
Kifakult, elkopott, semmitmondó rímek.
Álmok és remények, közelség vagy távol?
Szívek portájánál ott lebeg a fátyol.
...már szemed elé tárul, amit a maszk nem mutat.
Sajnálom az érzelmeket, s hogy az álarc porba hullt,
és üveges szemeimből pár kósza könny kicsordult.
Úgy érzem, hogy
nincs időm, hogy maradjak.
Úgy érzem, hogy
futnom kell, hogy haladjak.
Mért kell a csendet szóra bírni,
amikor végre hallgatag?
Túl gyakran cserfes és beszédes,
elűzve minden álmodat.
Minden éjszaka azt hallom,
Szívem halkabban ad hangot,
Egyre... fárad... tabban... dobog,
Lassabban lép át egy akkordon,
Hátrahagyott egy vérfoltot,
Azt hiszem, eddig ez nem volt ott,
Nem vágom, hogy mi van vele,
Eljátssza, hogy megbántódott.
Tehetetlenség
Gyámoltalanul tűröd, míg bírod.
Kienged a torkod szorítása,
arcodon végigzúdul patakod,
sodor-sodor keserűség árja.