feri57 kedvenc versei
Ó, én Istenem! Mily sorsot szánsz nekem?
Miért kell arcom maszk mögé rejtenem?
Mosolyom elhagyott, magam maradtam -
Hangom haldoklik fojtó rongydarabban.
Sziával kezdődött akkoriban minden,
Eltelt napok sokát látom át innen,
Reményt keltesz régóta szavaiddal már,
Ezen szívnek minden része csak rád vár,
Te lettél a nyugalom a zord világban,
Látlak olykor sok apró ábrándban,
Elhagytam bánatom a múltban...
Talán tanítani kellene a szépet és a jót,
talán meglátni kellene az emberi valót,
talán szín is kellene, festeni sárgát és pirosat,
talán úgy formálni szavakat, hogy tükrözzék az igazat,
talán hangos szó helyett csendben kellene maradni,
talán egy nehéz érzéstől nem kést kellene ragadni,
talán falak helyett hidakat kellene csinálni...
Akárcsak én
Nem jön a szememre álom,
Már nem tudom, mit várok,
Minden este ébren vagyok,
Addig nem pihenek, míg meg nem halok.
Lehetsz diák, tanár, szülő,
ez a tanév nehezebb,
gondolatban felderengő,
a több néha kevesebb.
Barnabás! Betegséged bánatából
kiránt versem.
Mert mi is magányodtól kínlódunk... Nem
bírjuk csendben.
Illata hogy száll a gőzölgő csészében,
tealeveleknek forrázatát érzem...
Veréb úr ül fenn a főnöki ágon,
Szúrós szemmel néz végig a tájon,
Míg a többi szaporán zsinatol
Sűrűn ülve az alsóbb ágakon.
Jó lenne hinni, hogy te is meglátod azt, amit én,
Miként szeli ketté az égi óceán kékjét a viharmadár.
Hogyan vágyja a földet magához karolni az ég,
Szeretne szerelmes csókot csenni-venni arcodról a napsütés.
Testté lettél, köztünk éltél,
láttuk lényed dicső fényét.
Benned jött el a kegyelem,
az igazság benned teljes.
Régen írtam már, sok veszett gondolat.
Melyek azok mélyre lettek temetve, s most keresem sietve.
Merthogy néhanapján rád is gondolok az életemben sokszor elveszve.
Itt a vége!
Csodás mese volt.
A herceg egy pillanatra
Kedvesen átkarolt.
azt hiszem hogy nem vagyok
pedig fű fa virág illat
a csobogó patak
amely ott fut el a kertem alatt
tudja hogy létezem
hogy voltam vagyok és leszek
mert ha elhallgatok
utat adok a semminek...
Hogy sejthetted volna
azon a vidám éjszakán,
hogy a francia udvar csapda,
és veszteni fogsz pár év után?
Élt egyszer egy nyúlfi, aki
Elmesélte történetét.
Egyszer talált egy gyönyörű,
Zöldségekkel teli kertet.