feri57 kedvenc versei
Ballag a szamár, mint az ősz,
szekér előtt, szekér után,
cserkészi az emelkedőt,
okosan inkább, mint bután.
Mint sárga levél, ha ősszel a földre hull,
elengedi az ág, nem tartja konokul,
lettem egy falevél életem küszöbén,
átlépnek sokan rajtam, majd felkap a szél.
Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...
1.
Ha nincsen bennem
szeretet,
akkor mi ez?
Hallgatása, pillantása,
odavetett félszava
úgy sebez, de úgy sebez...
ujjacska, drága
Szeltem én híven a kolbászt,
mondván, majd kóstoló lesz,
de ej, a szeletelőgép sem
volt rest s nyest, az ujjamban
ő kóstolta meg, jó vagyok-e,
méltó hozzá, ej, barátok,
így már nem leszünk s
a végén kolbászt sem eszünk!
Nyújtasz segítséget,
azt jó szívvel tegyed,
tudhatod, a végén
jó Isten megfizet.
Csodás este száll a világra.
Úszik a pompa a díszes szobába.
Kopog az eső az ablakon,
Mint könnycsepp, továbbcsordul.
Töprengek, és leírom, mit lelkemben érzek.
Írok, és közben sok mindent nem értek.
Írok, és odabent ürül a szívem,
Csendesebben dobog a szív hangja nékem.
Csak egy kicsit szeress még,
Amíg fölöttem az ég,
Amíg talpam alatt harmat,
Addig adj még kis nyugalmat.
Madár,
minek szabadságát
a szél kapja el röptében.
Vadszilva,
ami száraz ágon születik,
s elmúlik a fa tövében.
Olyan vagy!
Ködpermetben
piros szemek keresik
a láthatatlan tájat,
vadízű bogyók
közt csemegézik
egy puha madárka.
Nem hittem eddig sem, sohasem,
Hogy számítok valamit...
Kopogtat a gondolataid között az emlékezet,
hogy el ne feledd, milyen szép volt, mikor még létezett,
és milyen most látni, hogy minden bevégeztetett.
Ha nem lehet tiéd az, amit szeretnél,
Becsüld azt, ami a tiéd még!
Álmaimban újra megszülettél,
a remény vagy nekem.