eskarita kedvenc versei
Ősz szele tombol, sárga avart fú,
roskatag ágon reszket a varjú,
tépett a tolla, fázik az árva,
Istenek könnye hullik reája.
Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Kelekótya felhő jobbra-balra szédül.
Bókokat kapott a sima ajkú széltül.
Három karácsonyi haiku hátsó kamerás gondolatokkal
Karácsonyfavásár állítólagos szeretettel
Lelkem kitártam...
de csak készpénzért adta
a vállalkozó!
Azokat az éveket,
ó, mennyire imádtam,
amikor még "füttycsali"
éveimben jártam.
Szemeid csillagként ragyogtak,
szememet égette gyémántfény.
Szavaid szívembe markoltak,
lelkemet álomként értő lény.
Előttünk tiszta fény szalad,
megyünk a megtalált nyomon.
Te hozzám láncolod magad,
és én a kulcsot eldobom.
...önsorsborús alanyunk szemtelen` sok örömöt él át
Most, hogy végre kristálytiszta minden,
a redőnyt párkányig engedem.
Kint lehet világos, de itt nem!
Hallgasd az ütemet öklöző szívemen!
Ültem a teraszon, szellő lengetett,
árnyékkal játszott a fény,
előttem ünneplő ember-rengeteg,
érzelmek vájtak belém.
Van, hogy a cím jobb, mint a vers
Köszönettel Limmikének
Bár könnyedén tekergeti, művész sosem lesz a verklis.
Kalapomba ne dobj semmit!
Kisujjból jött ez a vers is.
Az Úr nem unja, rendezget.
Teremt. Legyen az, legyen ez.
Egyszer engem is elkezdett,
egyszer engem is befejez.
Lehetnék, ki téged láttat.
Fény, ha jő az éjszaka,
tán árny-alakod rejtekedből...
Nyár van, lepke pilled,
Szárnyat meg se billent,
Fáradt már talán...
"A szirtek párnáján pihenj" meg,
kérj balsorsod ellen feloldozást,
felhőjátéknak hangos nevetést,
zuhanás ellen, szorító kézfogást.