Szép napot mindenkinek! Budapesten élek...vagyis inkább ahogy nagy jeles költőnk írta:"várok riadtan veled",-veletek.
Hiszem hogy aki belső kényszerből ír,-akár milyen szinten is-az az előbbi érzés ellen hadakozik,hogy keresi a költészetben
az ellensúlyt,a lelket óvó,megindító szépséget.
Én egyszerű emberként örülök annak,hogy létezik még ilyen közösségi fórum ebben az önmagának is cselt vető világban.
A magyar,francia,angol költészet a kedvencem,s ennek hatására bátorkodtam annak idején én is hadba szállni,a nagyokat
csodáló fegyverhordozó közlegényként.
Az amatőr költészetet pedig azért szeretem,mert esendő,itt-ott felvillanó meleg fényei néha nagyobb emberséget
csillogtatnak,mint a szilárd talpazaton álló hátradőlt,magabiztos gondolatok.
"Hogy ócsárolnak,ne bántson soha,
A vád mindig a nemest kezdi ki;
Gyanú a szépség ornámense,a
Varjú,mely az ég fényét keresi.
Légy jó,s ha a kor körülhízeleg,
A rágalom is csak emelni fog;
Mert az üszök bűn szűz bimbót szeret
És folttalan derű a tavaszod."
(Shakespeare)