ereri kedvenc versei
Háború volt, jött a parancs,
Menni kellett katonának.
Sírt az anya, a feleség,
Kiskatona a kedvesét
Siratta.
A hideg templom
falai között,
hova gyermekként
szíved költözött...
rád talál talán
levélben elérne
ha nem
befejeztem
üres fecsegésem
nem küldöm...
Az életben változást
hoz minden pillanat
hol ilyent hol olyant
villant fel csábosan
benned és körülötted
veled és melletted folyik
életed partját mossa
elbújik mögéd hirtelen...
Göröngyös utadon nehéz a Megváltás...
Álomvilágodban nem találsz megoldást.
Suhanó árnyak kísérik lépteidet...
Anyád ölelő keze védi éltedet.
Nagyot téved az ember, ha azt gondolja,
hogy a természet fölött is van hatalma.
Mikor felrúgva mindent, hasznát növelve
nem látja, kit sodor tettével veszélybe.
Fagyos szelek megérkeznek,
A lábnyomom jégen csúszik,
Lassan talán célba érek,
A latyakban a bokám úszik.
...melynek öve krókusz árnyalat,
sarút kötök, mint fűzöld szárnyat,
növelem simító vágyadat
Égő tűzben megfeszülve
Őrült csöndbe süketülve
Vak félelem kezét fogva
Kétkedést hajamba fonva
Néma szájak szavát lesve
Talpig gyászomba merülve
Kérdések ujjától fojtva...
Ó, miféle báj az, mi arcod megszállta,
s rabul ejtette lényed egész mivoltát,
hogy bárki, ki csak egy percre is meglátta,
vak bábuként hajszolja fenséges csodád?
Hangja csendül a szélben,
Haja lebben a fényben.
Mosolya kacéran villan,
Szíve fényesen dobban.
Láttalak az egyik este,
az eszem az okot kereste,
mit vétettem ellened,
mért töröd össze szívemet?
Semmi
Nem kell lét e képletben,
Emberek élnek kényszerben,
Nem kell rémeket éreznem,
Élnem kell, ha lélegzem.
Kinek mi a fontos?
Mitől lesz a karácsony oly hangulatos?