ereri kedvenc versei
Csak a lelked zokog,
Befelé fojtod s visszafogod.
Nem érted, hogy mi az, mi facsarja,
Szavaid hangtalan is elcsuklanak.
Vajon mit szólna apám,
vagy szólna egyáltalán...
megérte?
Megérte-e menetben több lenni,
többen egy, azaz egy lenni,
kiállni a mindért,
pufajkát kitárni büszkén...
el ne feledd
Véget ér a tavasz, minden felnőtt tudja.
Ne feledd, mit hoz majd végső vasárnapja?
Az egész világon gyermekek ünnepe,
ifjú és aggastyán soha ne feledje!
Nem kérek mást, csak szeress engem,
semmi mást, csak fogd a két kezem,
nem kell más, csak nevess rám,
semmi más, csak légy igaz hozzám.
Páracseppek szaladnak a réten,
bágyatag, mohos fák ontják könnyeik,
zsugorodik a sötét a vidéken,
hiába pergeti az ég gyöngyeit.
Voltam hős lovag és régész és tengerész.
Voltam nagy tudós, s a fejembe tenger ész.
Állatkerti gondozó, kutyakiképző,
nyilazós indián, varázsló, igéző.
Csámpi lovam csikójának
csámpás volt a lába,
csodadoktor csalogatta
pacipédiára.
Örökbeadás.
Tizenegyen voltak testvérek,
otthon már el nem fértek.
Kit ide, kit oda adtak,
otthon csak öten maradtak!
vagy talán álom
híd a valóság
és képzelet között
futnak az áramkörök
s eggyé zár a titok
vagyunk nem vagyunk
Már nem gondolok elmúló magamra,
mert leledzésem hervadása létezik,
nyílt titok, dér borul vénülő hajamra,
elmúlásom létezésemmel vétkezik
Zárt haiku-láncban keresem...
Semmi közepén
Ülni semmivel telve.
Lelki-üresség.
Képzeletem márványfalára
Jeleket karcolni egy széken állva,
Sóhajt lehelni fagyos világba,
Virágot ültetni egy rozsdás tálba,
Vízzel öntözni növekvő lelked,
Hinni azt, hogy hisznek benned...
Nélküled és akkor,
mikor ég bennem a vágy,
a magány-napjaimon és
minden egyedül-éjszakán...
Bíbor köntösét ím,
magára ölti az ég,
nyugatra izzó tűzgolyó,
csábítva vár rá a mély.
Egy nagy almafa alatt, mélyen a földben
élt Bastiano giliszta nagy családi körben.
Mindennap alagútfúrást végzett a töksötétben.
Álma, szép almában fent sütkérezni a napfényben.
Bastiano tudja: puha, hurkás testével felmászni lehetetlen,
de sok gilisztának sikerült, akiknek nem volt hiány erőben.
Álmai megvalósítása érdekében úgy érzi, neki se reménytelen.