ereri kedvenc versei
Ánizs-illat jár szunnyadó szobámban,
Lámpásom is csak egy szikrányit villan,
Odakint két kabóca zenél párban,
Míg a Hold tánca arcomról elillan.
Piktor Úr! A mű még nincs kész,
Maga egy nagy festőművész!
Megfesti a leveleket,
Honnan veszi az ihletet?
Nem mondtad, hogy milyen nagy a világ,
ám úrrá lett rajtam a kíváncsiság.
Nem számít a távolság, indulok,
tudd, elkerülnek majd a konfliktusok.
Évfordulóra
Szeretem, hogy ott vagy egy hangban,
Egy gitárrezdülésben, pengő húrban,
Fán koppanó, apró lapban. A zajban.
...nagyon lassan mindenhez hozzáér!
Alkotja és festi a kilátást,
formálja, költögeti a varázst!
Úgy hajoltam hozzád, mint illatos virághoz,
amit a nyár hagyott itt nekem, a szemed
kékjében az eget csodáltam, visszafojtva
lélegzetem. Vártam egy szót, egy marasztalót...
Hadd, írjak le egy nagy csodát.
Mennyire tisztelem a kis godát.
Három kedves puli kutya
Elindultak vándorútra.
A gazdájuk oly fukar volt,
Sosem kaptak velős csontot.
Arcon legyint a szél
A délutáni napsütésben,
Így szólít meg az ősz:
Sereget toboroz éppen.
Könnyek a porban,
Szívem darabokban,
Elhervadt a virág,
Kit nem locsol már a világ.
Jackie! Te egyetlen, hűséges kutyusom,
Nagyon szeretlek téged, kis butusom.
Szorosan bújt anyjához a kislány.
Szomorúság látszott
Máskor kedves hangján.
Szeretek veled
Esőben sétálni.
Szeretem a
Mézillatú tavaszt.
A kétség tőrét merítetted szívembe.
Elhitetted, hogy soha nem kellettem.
Mi köztünk volt, az nem az igaz szerelem,
Nekem most már Temelletted nincs helyem.
Fehér hó a palást, hófehér a takaró,
fekete háttéren az este ágyazott téli tájt,
rajtaragyog égi hídon, fent - messze vár holdanyó,
Fagyott tó, csak jeges szél az úr itt - aki járt.