ecsetke54 kedvenc versei

Kustra Ferenc

Fűzfa

Fűzfa ága szomorúan lóg,
Ez csak a látszat és demagóg.
Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
A fa válla kissé összehúzódik.

Tovább...

Vaskó Ági

Varjúhad

Derengő hajnalfény
kacsint át a fákon:
gyászruhás varjúhad
aranyló paláston.

Tovább...

Vaskó Ági

Csendes csodára várva

Szűz-fehér falakon
ólomszürke rajzok,
rettegés - a "mester"
néma csendben alkot.

Tovább...

Ábrahám István

Negyvenhárom...

A pilóta tudta, hogy történelmet ír,
Midőn az Enola Gay felemelkedett,
És nem gondolt véle, hogy ott lesz majd a sír,
Hol célpontra talál a rideg célkereszt.

Tovább...

5254

Szeibert László

Harminc év múlva

Felettünk szállnak a rohanó évek
múltunkat őrzik a megsárgult képek,
könnyező szemmel emlékszünk a szépre,
az együtt töltött sok-sok boldog évre.

Tovább...

Vassné Szabó Ágota

Érintés

Az érintés egy mese,
ha belebújsz szállni tudsz vele,
nyugalom, béke, játék.
Az érintés ajándék.
Egy meleg,
puha dolog,
ha arcodhoz nyomod,
olyan, mint gyerekkorod...

Tovább...

34102

Pajor Zsolt

Becsület útja

A becsület útja igen keskeny,
Letérni róla nem nehéz.
A bűn mocsarán vezet át,
S beszippantja ki lenéz.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Bánkódás

Mert életedből most kilépett,
azért nem áll meg az élet.
Szomorúság az arcodon,
némává tesz a fájdalom.

Tovább...

Juhászné Bérces Anikó

Törzsvendégek

Faluszéli Tóthék háza
Hangulatos fogadó,
Turistát és fáradt vándort
Szívélyesen fogadó.

Tovább...

Vaskó Ági

Koldusok imája

Napok óta jeges könnye
hull a morcos égnek.
Száz éves fák térdelnek le
diktátori szélnek.

Tovább...

Szabó Zoltán Zolika

Ilyen kék sosem volt még

Kell egy kéz,
mi óv.
S eltörli azt,
mi a múltban
volt.

Tovább...

Horváth Zoltán

Utam

Úttalan utak
fénytelen fények,
halkulnak a szavak,
tompulnak az élek.

Tovább...

Radnai István

Re-noire

(imPRESSZIÓ)

ismét fekete az égbolt...

Tovább...

Kustra Ferenc

Eltévedtem

Eltévedtem!
Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
Engemet most megkapott a tél borzasztó szépsége,
A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
Hol a kiút?

Tovább...

Kustra Ferenc

Egyedül a ködben

Elmegyek s ha elmegyek, vastag ködbe veszek,
Út közben nincs gond arra, mit iszok, mint eszek.
A vastag köd rám telepedett, mint a tájra,
Reszket ember, mint kutya, minek nincsen háza.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom