dizso86 kedvenc versei

Forrai Imre

Thury György

Nem tudom, hogy méltó vagyok-e arra,
Hogy írjak arról, ki csillagként ragyogott,
Ragyogott fakítatlan századokon át,
Átvágva a török kor sötét fátylát.

Tovább...

Gál Szabolcs

Erdély földjén

Napsütéses égbolt, örökzöld fenyvesek...

Tovább...

Bódai-Soós Judit

Hargitában, Kovásznában

Hargitában, Kovásznában
magyar szívem dobban,
mintha újra hazatérnék,
s még annál is jobban.

Tovább...

2036

Kustra Ferenc

A tengeri vihar!

A tengeri vihar fölvette torz arcát,
És lehet, hogy a gyűlölet hatotta át,
Mert fékeveszetten tombolta ki magát.

Tovább...

Széll Magdolna

Mamám mesél

Mikor a Nap zeniten áll,
hullámzik a csendes határ.
Város szélén, akácsoron
mész vakít a parasztházon.

Tovább...

Zagyi G. Ilona

Nem hull darabokra

Ne sírj velem, ha könnyezem.
Mosolyod kell... kölcsönveszem,
ha megszokom. Lábujjhegyen
se járj, nem mindig jó a csend.

Tovább...

Komáromi István

Csitító...

Mi az már megint, hogy ily savanyú a képed?
Látom rajtad, pajtás, hogy millió a gondod,
A jövőd térképét már ezer fele tépted,
Ülj le kicsit kérlek, s figyeld, amit mondok.

Tovább...

Kustra Ferenc

Esős pillanatok

Ősszel...

Esőfelhők csak
Vonulnak... jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.

Tovább...

Forrai Imre

Gyónás

Tudom, sok mindent kéne elmondani még,
Tudom, hogy összezárul előttem föld s az ég.
Tudom, hogy sírhalmomon egy gyertya sem ég,
Tudom, hogy Isten és ember előtt ez sem elég.

Tovább...

Komáromi István

Keveset adtam

Fejszecsattogás ébresztett, az ablakhoz siettem,
Édesapám volt az kint, az udvar közepében,
Sötét volt még, alig láttam, a kezeit lehelte,
Aztán újra nekilátott, s a magasba emelte.

Tovább...

Stummer László

A Fa halála

Az ösvényen egy kidőlt fa látszik.
Vele a szél többé már nem játszik...
A tomboló vihar jött és eltörte.
A föld színével egyenlővé tette.

Tovább...

Kustra Ferenc

Napfénypászták...

A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.

Tovább...

Átyim Lászlóné

Hatalmas diófa...

Az utolsó levélke...

Csodálkozva állok
A diófa előtt,
Csupaszon maradt,
Lehull a levél.

Tovább...

Végh Attila dr.

Örök szépség

Hol van a határ, míg szívünk összeérhet,
s lángolhatunk sötét messzeségnek?

Tovább...

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom